A szörfözés menő, de nem trendi
Van egy furcsa kettősség a szörfözés megítélésében Magyarországon. Mindenki irigyli, vágyik rá, vagy egyszerűen csodálattal nézi és elérhetetlennek tartja, miközben egy nagyon is tömegsportról lenne szó, ami bárkinek karnyújtásnyira van, és alapesetben egyáltalán nem extrém.
Honnan eredhetett a szörfözés hajdani sikere? Elég messzire nyúlik vissza a sztori, és talán ez is a népszerűség titka. Nagyon szerencsés időszakban kezdődött az őrület, a 60-as, 70-es évek szabadsága és hippi életérzése (főleg ugye az USA-ban) alapozta meg. A fiataloknak több szabadidejük lett, Amerikában olcsó volt az élet, belefért a tengerparti lazítás. Hódított a dekadens rockzene, erre tett rá egy lapáttal a Beach Boys és még tucatnyi együttes, amelyek szintén ezt az életformát népszerűsítették. A KGST-országokban persze még csak hasonló sem volt, de bármilyen nyugati divatért lelkesedtek a fiatalok. Így törhetett fel a motorozás (fejlettebb helyeken Harley-Davidsonnal, nálunk Simsonnal és MZ-vel) és így indulhatott el például a gördeszkázás is. Mai szemmel nézve nem is volt túl sok szabadidős tevékenységre lehetőség.
Egy ilyen világba robbant be a windsurf. Nem volt megfizethetetlen, mint egy vitorlás vagy motoros jacht, hordozható volt, bárki bérelhette. Az újdonság erejével hatott, nem volt alternatívája – a snowboard későbbi, illetve a SUP pár évvel ezelőtti felfutásával lehetne párhuzamot vonni. A keleti országokban, ahol mindent le lehetett másolni, tucatnyian kezdtek saját szörfdeszkákat készíteni, Magyarországon pedig a kelet- és nyugatnémet találkozások kapcsán sok használt gyári Mistral, Windglider, F2 és Tornado is megjelenhetett. Megjelent Bujtor-filmekben, Dolly Roll-dalban és több reklámban. A hullámszörfözésről kultikus filmek (Holtpont, Chasing Mavericks) is készültek, de volt kifejezetten windszörf témájú is (a Windrider Nicole Kidmannel).
Olyan hosszú ideig volt jelen, hogy még napjainkban is egyet jelent a lazasággal és kötetlenséggel. Előszeretettel jelenik meg kellékként – már csak szörfdeszkaszinten – autóreklámokban, utazási irodáknál és szinte bármilyen terméknél, ahol a fiatalságot és az egészséges életmódot illik hangsúlyozni.
Ha ez így van, miért nincs több széllovas?
Egyrészt változott a világ, és rengeteg új szabadidős forma jelent meg. A kite, a SUP, a wingfoil csak az utóbbi pár évben elvitte a szörfösök jelentős részét. A felszerelések specializálódtak, a gyártók azt sugallják, hogy sosem elég, vegyél még többet. Ráadásul mindig a szörfözés csúcsát látjuk – ami ráadásul nem tűnik elérhetetlennek –, a legnagyobb hullámokat, a leggyorsabb versenyzőket. Ezek tényleg elérhetők, de igen nagy lemondások árán: egyrészt a felszerelések drágák, és alig van olyan munkakör, ahonnan megoldható lenne a gyakori (mindennapi) vízi sport. Az alapellentmondás is erre vezethető vissza: fiatalon, amikor még ideje lenne az embernek, akkor pénze nincs szörfre/utazásra, később pedig már ideje nem lesz, vagy sokan úgy érzik, hogy kiöregednek a sportból. Itt azonnal cáfolnám ezt, hiszen nem lehet kiöregedni a hullámszörfből sem, a windszörfből meg pláne. Normál körülmények között 3-5 bft szélben átlagos kondícióval is nyugodtan szörfözhetünk, és bőven vannak 70-80 éves szörfösök is. A profik által sajnos lenézett gyenge szeles szörfözés sem ördögtől való, még mindig jóval több élményt ad, mint a SUP vagy az evezés. A Balaton-parton a heti egy igazán erős szelet várva néha vakvágánynak tűnhet, hogy ilyen gyenge szélben senki nem kezd például szörffel vízitúrázni. A rengeteg felszerelés nem csak drága, megnehezíti a logisztikát is, az utazáshoz nagyobb autó, több csomag, a tároláshoz nagyobb lakás vagy garázs, a sok időhöz pedig toleráns és rugalmas család szükséges. A felgyorsult élettel sem kompatibilis, hogy a szélelőrejelzéshez kell igazodni a programokkal.
(Cikkünk az Aqua Magazin 166. számában olvasható teljes terjedelmében. Keresse a kiemelt újságárusoknál és a benzinkutakon! És fizessen elő rá, hogy a jövőben se maradjon le exkluzív tartalmainkról!)
