Fény derült a Velencei-tó fekete foltjainak titkára

Fekete színű halbolyok jelentek meg egy horgász kajakja mellett a Velencei-tavon szeptember elején, erről videó is készült. A felvétel láttán beindult a horgászok körében a tanakodás, hogy vajon mi okozhatja a jelenséget, sokan törpeharcsára tippeltek.

„Ha a sárgásbarnás, feketés vagy vöröses árnyalatú vizekben elmozdul egy hal, felkavarja az iszapot, és az idézi elő a látványt. Olyan fekete iszapfelhő képződik, amelyet egy hal vagy halcsoport fenékről való elmozdulása idéz elő. Ez jellemzően nem törpeharcsa. Lehet akár egy ezüstkárászraj, egy nagyobb méretű hal, többségében ponty, amur vagy harcsa. Ha kimegyek, megriasztom a halakat egy sekély vizes részen, akkor bármerre nézek, fekete, hömpölygő iszapfelhőket látok a vízben mindenhol” – nyilatkozta a Pecaverzumnak Pálinkás Imre, a Mohosz Velencei-tavi Kirendeltségének vezetője.

A törpeharcsa jelen van a Velencei-tóban évtizedek óta, időszakonként szoktak fogni, valamikor egy évben többet is, valamikor pedig csak egyet-egyet, de alapvetően nem tud elszaporodni. Ennek pedig több oka is van, köztük a magas pH-érték és a víz magas vezetőképessége – magyarázta.

„A szürkeharcsa-állomány hozzávetőlegesen fele kiment a tóból, de még most is sokat látni. Nem szereti a magas ásványanyag tartalmú, magas vezetőképességű vizet, nem érzi jól magát benne, valószínű ez volt – a halegészségügyi vizsgálatok eredménye alapján is – a fő előidézője a tavalyi pusztulásnak is, nem az oxigénhiány vagy betegség. Hasonló a helyzet egyébként a karika- és dévérkeszeg-állománnyal is, hogy szintén nehezen tolerálják a betöményedett vizet, és látjuk azokon az egyedeken, amelyek előkerülnek, hogy csont és bőrök. Hónapok óta nem táplálkoztak, egyszerűen vegetálnak, és ezáltal a horgászfogásban nem is nagyon jelentkeztek az elmúlt időszakban. Néhány hete azonban élénkülést mutat e fajok táplálkozási kedve, elkezdtek megjelenni a horgászfogásokban” – fejtegette.

Hozzátette: a huzamosabb ideig tartó, száz centiméter alatti vízállásnál „már brutális mértékű a víz töményedése”. „A magas pH nagyjából azt jelenti a halaknak, mintha egy híg, szappanos vízben élnének, aminek még az ásványanyag-tartalma is nagyon magas, és ez számukra nem túl kedvező életkörülményeket teremt. Ha ezzel az alacsony vízállással kell megbarátkoznunk hosszú távon, akkor az jelentheti azt, hogy az eddigi általános fajösszetétel emiatt eltolódhat egy másik irányba. Látszik, hogy a küsz, a bodorka, a vörösszárnyú keszeg és az ezüstkárász nagyon jól érzi magát, emellett a ponty is jól tűri ezeket a viszonyokat” – árulta el a Mohosz Velencei-tavi Kirendeltségének vezetője.