Finn dingi, a nagy túlélő

Az 1952-es olimpiára tervezett egyszemélyes dingi most kapta meg a nagy pofont azzal, hogy kikerült a játékokról. A 2021-es tokiói olimpián volt a Finn dingi utolsó ötkarikás fellépése.

Voltak hajótípusok, amelyek az olimpiai státusz elvesztése után lassan eltűntek a süllyesztőben. Mások némi elkerülhetetlen visszaesés után talpra álltak és ma népszerűbbek, élőbbek, mint valaha. A Dragon, a Sztár és a Repülő Hollandi él és virul, a versenyeik nagy létszámúak, a kontinensviadalaikon, világbajnokságaikon erős mezőnyökben élvezetes a versenyzés.

Ha egy osztály elveszíti az olimpia státuszát, akkor a fő versenyeiken induló mezőnyök színvonala óriásit zuhan. Mert kiszállnak azok, akik az ötkarikás játékokon való részvétel érdekében hajtottak éveken, akár évtizedeken keresztül. Azok, akik ennek érdekében évente 250-300 napot a vízen töltöttek, akik tulajdonképpen az egész életüket tették arra, hogy az adott, nekik leginkább megfelelő hajóosztályban célt érjenek. Mint ha bármilyen sportágban a profik, az élmezőny kilencven százaléka egy csapásra letenné a lantot.

A Finn olyan vitorlás csónak, amely markánsan hajóként viselkedik. Egy Laser vagy egy kisebb, modern, jól manőverezhető szkiff könnyedén szárnyal, a vitorlázó minden mozdulatára érzékenyen reagál. Olyasmire is, amire már egy nagyobb, nehézkesebb, pláne egy tőkesúlyos meg sem rezdül. A kis dingikben egyes hajókezelési hibák egy erős mozdulattal, a testsúly áthelyezésével és gyors sottkezeléssel megoldhatók. A nagyobbakon viszont olyan erők dolgoznak, amelyeket muszáj tisztelni, sőt, nem ellenkezni velük, hanem okosan felhasználni a manőverezéshez és a hatékony előrehaladáshoz. Olyan erők, amelyek nem reagálnak egy emberi mozdulatra, mert az nekik kevés, semmiség. A Finn dingi viszont, miközben könnyed is tud lenni, az emberi testsúly és erő képes úgy hatni rá, mint ahogy azt egy kisebb vitorlásban megszokhattuk, ugyanakkor a fellépő erők ellen már nagyon pontosan kell használni a vitorlás-szakértelem teljes spektrumát, különben azok az erők keményen büntetnek.

Ez a hajóosztály a vitorlás hajózás esszenciáját tanítja. A Finnben felnőtt, és a vitorlázás csínját-bínját a rendkívül erős mezőnyökben versenyezve hatékonyan megtanuló vitorlázónak szinte semmilyen gondot nem jelent bármilyen nagyobb és bonyolultabb vitorlázatú hajóba átszállva magabiztosan jól teljesíteni. A finnes nem fog meglepődni egy akármilyen nagy hajón tapasztalható erőktől, mert pontosan tudja, hogy azok léteznek, miért keletkeznek, hogyan hatnak és mit kell velük kezdeni.

Egy olyan szerkezet, amely önmagában kivédi az olykor fellépő túl nagy erőket. A merevítő kötélzet nélküli, szabadon álló forgóárbóc és az okosan szabott 10 négyzetméteres vitorla erős szélben megvitorlázhatalan lenne egy merev rendszerben. Ám így, amikor szükséges, automatikusan görbül az árbóc, nyit a vitorlaprofil és az egész rendszer rugalmasan reagál a hullámokon is.

A Finnt megfigyelve a hajóépítés rejtelmeiről és a műszaki szerkezetek titkairól is rengeteget tanul az ember. Egy merev hajótest gyorsabb lehet, mint egy puha, elég, ha a gumicsónak hullámos vízen való vergődésére gondolunk. Ám egy Finnben a méreteihez képest már olyan erők lépnek fel, hogy egy minden ízében merev, keményen ellenálló hajótest hullámos vízen kezelhetetlenül lassú, ráadásul kikészíti a vitorlázót. A hajó testét úgy kell megépíteni, hogy okosan elengedje a fellépő erők egy részét és épp csak a kezelhető mennyiséget használja fel az előrejutásra.

Ezért egy Finn dingi teste ravaszul csavarodik, helyenként puhán, megfelelő mértékben horpad, rugalmasan deformálódik a hullámokon – ettől gyors. Persze nem árt, ha a hajósa kilencven-száz kilós és kellően magas, mert közben neki megfelelően kell használni a testét, kilógni és folyamatosan dolgozni a hajót, segítendő az előrejutásban. Mindezek a természetes módon, még egy műszaki analfabétának is érthető és nyilvánvaló ismeretek izgalmasabbá és érdekesebbé teszik a finnezést, a Finn dingi alapos megismerését.

Finnel olyan erős szélben és hullámzásban is rendeznek versenyt, amikor a könnyen repkedők már nem szállhatnak vízre. Ráadásul, mivel nem siklik kreuzban, a versenyzés rendkívül taktikus vele. Vagyis maximálisan megélhető benne a vitorlásversenyzés szellemi játékának teljes öröme, élvezete, a vízen sakkozás, miközben az összes bábu egyszerre és egyéni módon mozogva mutatja, hogy a pályán hol, milyen irányú és erejű a szél, és éppen milyen játékelem hogyan változik.

A Finn dingi tökéletes túlélését, úgy értem, minden most létező vitorláselőnyének megmaradását jelenleg egyetlen dolog veszélyezteti: a mezőny hirtelen megnőtt átlagos életkora, akik hirtelen nagy többségbe kerültek. Sokan közülük a természetes fizikai állapotuk miatt – öregszünk, a fene megette – némi ellenszenvvel tekintenek a hajóosztályban egyedi módon egy bizonyos szélerő felett engedélyezett szabad pumpálásra.

Ruják István

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 160. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)