Mi az a Match Race, avagy párosverseny?
Vitorlás párviadal, párbaj, két hajó küzdelme pályán, mezőny nélkül. A match race vagyis a páros versenyzés forma az America’s Cupon született, 1871-ben.
A mai vitorlássport egyik csúcsregattájának története zanzásítva: az America schooner 1851-ben átvitorlázott Európába. A Wight-szigeteket kerülő versenyen jól elverte a brit jachtokat, és hazavitt egy szép ezüstkupát. Ezt a Hundred Guinea Cupot az angoloktól elnyerő szindikátus 1857-ben a New York Yacht Clubnak adományozta, és a hozzá csatolt szerződés előírta, hogy a kupa országok közötti baráti versenyzésben nyerhető el. Így lett a trófea neve America’s Cup, amit magyarul gyakran írnak tévesen Amerika Kupának, holott nincs köze az országhoz, a kontinenshez, hanem a kupát elnyert hajó nevét viseli, ezért benne az America c-vel írandó. Pontos fordításban az America Kupája.
Az első versenyen, 1870-ben az első angol kihívó, John Ashbury Cambriája ellen tizenhét amerikai hajó állt ki (köztük az America is), és persze könnyedén verték a brit kihívót. A kupa elhódítására 1871-ben visszatérő Ashbury harcolta ki azt, hogy egy kihívóval csak egy védő álljon ki. Az amerikaiak nagy nehezen beleegyeztek, hogy match race-t vívjanak a Livonia nevű brit szkúnerrel, ám négy hajót neveztek ellene. Két futamon a Columbia, majd kettőn a Sappho győzte le az angol hajót, amely csak egyszer diadalmaskodott.
Az első one design, tehát egységes, egyforma osztályhajókkal lebonyolított match race az Omega Gold Cup volt Bermudán, 1937-ben. A versenyt Briggs Cunningham nyerte, aki a J-jacht korszak után először 12 R jachtokkal futott America’s Cupon is győzött. A Bermuda Gold Cup ma is népszerű páros verseny, 2023-ban a hetvenegyedik alkalommal rendezték meg.
A match race népszerűsége a huszadik század hetvenes-nyolcvanas éveiben ugrásszerűen nőtt. Az ok prózai: akkoriban ébredt komoly igény arra, hogy a vitorlázás a közönség által is élvezhető, nyomon követhető, illetve a médiumokban közvetíthető sport legyen. Az igényt pedig az élesedő, ezáltal dráguló versenysport egyre növekvő szponzoréhsége és a támogatók jó kiszolgálásának szüksége keltette életre.
A hirdetőnek nyilvánosság kell, a közönségnek pedig érthető, fogyasztható előadás. Egy hagyományos vitorlás pályaverseny, amelyen sok hajó általában a parttól távolabb küzd egymással, ott, ahol a szél már megbízhatóbban, egyenletesen fúj, kevés nézőt vonz. Ezzel szemben a partközeli pályákon futott match race jól nyomon követhető.
A verseny gyakran legizgalmasabb, döntő szakasza még a rajt előtt zajlik le. Az egymással vetélkedő két hajó öt perccel a rajtlövés előtt vitorlázhat be a bójákkal kijelölt rajtterületre, mindegyikük előre meghatározott oldalról. Az egyik – általában kék zászlót viselő – balról, tehát balcsapáson vitorlázhat a rajtterületre, míg a sárga zászlóval jelölt ellenfél jobbról, vagyis jobbcsapáson érkezhet. Utóbbinak – lévén útjogos – előnyösebb a helyzete.
A rajt előtti harc során a hajók nem egyszerűen jobb pozíciót igyekeznek szerezni az induláshoz, hanem megpróbálják ellenfelüket döntő hibára és hátrányba kényszeríteni. Ezért forognak, manővereznek, ezért hajtják, kergetik olyan veszettül egymást. A versenybíróság legalább két tagja a futamon folyamatosan figyeli a hajók mozgását, és óvás esetén azonnal, a helyszínen dönt. Nem kell, sőt nem is szabad a szoros szituációkban koccanásig vinni a helyzetet. A jelen lévő és figyelő versenybíró már a hajók mozgásából eldöntheti, hogy mi történhetne, és e szerint ítél.
A páros verseny kisebb pályán folyik, és az egész érthetőbb a nézőknek, hiszen csak két hajót kell figyelni, nem egy flottát. Két versenyző mozgását értékelni pedig sokkal könnyebb. A hagyományos verseny egy sakkjátszma, amelyen az összes bábu egyszerre mozog. Nehezen érthető. A match race-en viszont két gladiátor vív egymással. Ennek megértéséhez, élvezetéhez nem kell olyan alaposan ismerni a sportágat, mint a flottaverseny küzdelmeiben észrevenni az apró, ám döntő finomságokat.
A match race képi közvetítését az America’s Cup-versenyeken ma már csúcsszintre fejlesztették. A hajók kicsi, zárt pályán, partközelben, nézőtér előtt futnak. A televíziós sugárzás a digitális segédeszközökkel még élvezetesebbé és érthetőbbé teszi a közvetítést.
A taktikai lehetőségek a nagy sebesség miatt beszűkülnek. Fontosabb az, hogy a hajó a foilon szárnyaljon, ráadásul a „takarás”, a zavart szél sávja nagyon szűk, így ez sem jelentős fegyver. Hátszélben például nincs is olyan, hogy egymás takarása, hiszen a nagy sebességük miatt a látszólagos szelük ilyenkor is elölről fúj, a hátul lévő nem takarhat. Nagyobb a fordulók, a manőverek jelentősége, mivel ha a foiler „leül” a vízre, azzal nagyon sokat veszít. Ettől persze így is vannak közeli, test-test elleni küzdelmek, de kevesebb, ráadásul a bírák olykor már a helyzet kialakulásánál beavatkozhatnak.
Ugyanakkor ezekkel a spéci versenygépekkel, mint a most használt AC75-ösök, ilyen magas szinten csak a világ legjobbjai képesek a közvetítésekben látható szoros versenyeket vívni.
Ruják István
(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 160. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról! A következő szám2023. novemberében jelenik meg.)
