Új halfajok kerülhetnek a hazai tavakba?
Dérer István, a Magyar Országos Horgász Szövetség elnökhelyettese szerint érdemes gondolkodni azon, hogy ne csak és kizárólag őshonos halakat telepítsenek Magyarországon a természetes vizekbe.
A vizek halállományának az összetételét is meg kell vizsgálni, mert a jövőben az őshonos állományok védelme és a klímaváltozás hatásainak átvezetése érdekében a legtöbb helyen át kell alakítani ezt a szerkezetet. Egyre világosabban látszik, hogy az éghajlatváltozásnak nagyon nagy vesztes halfajai vannak, gondolok elsősorban a csukára, ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogy mit lehetne még telepíteni és hová, a szükséglet, az alkalmazkodóképesség, a kieső fajok kiváltásának igénye figyelembevételével” – fogalmazott, példaként említve az amurt, a csíkos sügért és tokféléket.
Bár a törvény szerint természetes vizekbe csak őshonos halfajokat lehet telepíteni, az elnökhelyettes szerint érdemes újragondolni ezt a témakört. Emlékeztetett, az Európai Unió például előírja, hogy mit tehetünk bizonyos halfajokkal.
„Vannak, lehetnek kivételek. A közösségi jelentőségű halfajokról szóló jogszabályban például több helyen egy adott országra megfogalmazott kivételek szerepelnek. Nem mindegy továbbá, hogy milyen víztípusról van szó és van-e az felnőtt állományok elvándorlását, elúszását akadályozó halrács telepítve. Az sem mindegy, hogy a kihelyezett fajnak van-e szaporodási lehetősége, esélye vagy ismert halbetegsége. A természetvédelemmel partneri viszonyban a jövőben át kell gondolni, hogy milyen víztípusba milyen halfajt érdemes telepíteni” – szögezte le Dérer István.
Szerinte látni kell, hogy a valós társadalmi érdek nem minden esetben azonos a természet- és környezetvédelmi érdekkel, de e tevékenységet a társadalom finanszírozza. „A szélsőségek, a felesleges korlátok, egy-egy cél túlterjeszkedése mindig kerülendő, ezért kell és lehet is változtatni. Az amur egy adott esetben halráccsal lezárt csatornában tulajdonképpen egy karbantartó »gép«, emellett nagy testű horgászhalként kiváló horgászélményt okoz. A húsa gasztronómiailag is értékes, csak meg kell ismerni a helyes feldolgozást. A feleslegesnek ítélt korlátok felszámolása mellett a Mohosz abban is partner, hogy jelöljünk ki olyan vizeket, ahol nincs érdemi halgazdálkodás, és ezek az eltűnőben lévő halfajok közösen őrzött mentsvárai lehetnek. Itt a halőrzést és a gondozást szintén tudjuk biztosítani” – vélekedett Dérer István.
