Sipos Péter – A közösségért érdemes dolgozni

Sipos Pétert túlzás nélkül mindenki ismeri a hazai vitorláséletben, így nehéz rá új jelzőket találni. Ő egy intézmény a magyar vitorlázásban, egyben minden finnesek atyja.

Aqua: A legendáknak is volt gyerekkoruk, hogy kezdődött a te vitorláspályafutásod?
Sipos Péter: Édesapám a vízügynél volt pilóta, és amikor a vállalat üdülőjében nyaraltam, vízre szállhattam a Kishamissal meg a Csigabiga nevű motorossal. Aztán apám szólt, hogy Agárdon vitorlázhatok a Sportiskolában. Így 1969-ben részt vettem a téli edzésen, aztán 1970-ben a vitorlástáborban, majd ősszel leigazoltak. A Sportiskolában 18 éves korig lehetett maradni, így 1975-ben átkerültem a Székesfehérvári Építőkhöz, és azóta is a különböző névváltozásokon átesett klub tagja vagyok. Először Molyoztam, aztán 420-asban folytattam, majd 1973-ban jött a 470-es, amit 1983-ig toltam. Mentem együtt Haranghy Csabával, a szövetség mostani elnökével is. Közben már edzősködtem. 1978-ban egy évig finneztem, akkor még remek fahajókkal közlekedtünk. 1985-ben, a főiskola befejezése után lettem a klub edzője. Agárdon mindig is komoly finnes mezőny volt, Ruják Istvánnal, Székely Antallal – aki mahartosként versenyzett köztünk –, Litkey Farkassal, Szilvássy Attilával, de azért kiharcoltam, hogy az edzősködés mellett én is vitorlázhassak köztük, mert a motorosban eltompul az ember. Régen azért feszesebben nyomtuk, az 1974 és 1984 közötti időszakban ott volt a polgári foglalkozásom, a repülőgépmotor-szerelés, a család, a válogatott, a klub és a főiskola.

Aqua: Mekkora most a hazai finnes mezőny?
S. P.: A bajnokságokon 63-65 körüli a létszám, az Optimist után mi vagyunk a legnépesebb hajóosztály. A ranglistaversenyeken is összegyűlik 35-40 hajó. Most április 1-jén is összejöttünk 24-en, pedig tréfás volt az idő, a csomó magasabb volt, mint a Celsius… Jó sok versenyünk van, ott az öt tó sorozat, amivel járjuk az országot. 1990 óta alapelv, hogy külön rendezzük a bajnokságunkat, csavargunk össze-vissza a Balatonon, az idén Füredre tervezzük az ob-t. Az ember nem lesz butább attól, ha további tapasztalatokat szerez. Bár sajnos a Balatonon is egyre több a parti beépítés, ami a szeleket, az időjárást is befolyásolja.

Aqua: A finnes osztály titkáraként, az Alba Regia vezetőjeként, versenyrendezőként rengeteg a teendő. Elég a 24 óra egy napra?
S. P.: Amikor feszes a tempó, akkor kevés. A nap felüléssel és fekvőtámasszal kezdődik, utóbbiból már nem annyira ötvenet, inkább húszat csinálok. A 67. évben már munkás dolog a fizikai állapot fenntartása… Reggeli után átnézem az e-maileket, ki mit írt, mi a tennivaló. Ha van idő és szél, megyek vitorlázni. A klubot is működtetni kell, én vagyok az egytelen főállású alkalmazott, így a vécétől a padlásig minden hozzám tartozik. Az edzésnapokon illik ugye az edzőnek megjelenni, ha a versenyzőnek nem is… Néha jut idő ebédre is, úgyhogy az unatkozástól messze vagyok. Az idén az 54. idényem kezdem, optimális esetben heti egyszer-kétszer vízen vagyok. Márciusban volt egy majdnem szabad hétvégém, a következő, ha jól számolom, október 23. körül lesz. Vagy verseny van, vagy rendezünk, vagy ennek az összesnek a keveréke. Az idén például felnőtt Kalóz-Európa-bajnokságot is rendezünk.

Ambrus Gábor

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 159. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról! A következő szám november közepén jelenik meg.)