Mit csinál a fedélzeti riporter a hajón a The Ocean Race-en? – első rész

Georgia Schofielddel, a svájci zászló alatt hajózó Holcim-PRB csapat két fedélzeti riporterének (OBR) egyikével a verseny második szakasza után készült interjú.

Milyen érzés volt elhagyni a kikötőt?
A csapat sok időt és energiát fektetett abba, hogy ott legyek, és bár sokat dolgoztam a parton Alicante környékén, akkor jött el a pillanat, hogy bebizonyítsam, képes vagyok elvégezni azt, amire szerződtem.

Vitorlázás szempontjából mit csinálhatsz a fedélzeten?
Alapvetően nagyon keveset. A saját felszerelésemet pakolhatom, és onnantól kezdve a közös, nem vitorlázással kapcsolatos feladatokból (vitorlázás, főzés, élelmiszertasakok pakolása) a vitorlázók adagjánál 20 százalékkal kevesebbet végezhetek el. A valóságban ez úgy néz ki, hogy mindig, amikor kimegyek a fedélzetre, és nem vagyok elfoglalva a szerkesztéssel/forgatással, felajánlok egy csésze forró italt, vagy ebédet csinálok a többieknek, amikor magamnak is – így a lehető leghatékonyabban bánok az erőforrásokkal. És próbálok napi egy ellenőrző kört tenni a hajón, átnézve az összes kritikus pontot. Amikor fent vagyok a fedélzeten, segíthetek a vordeckesnek, ami főleg induláskor és érkezéskor fontos, hiszen olyankor sok olyan hajó van körülöttünk, amelyek nem láthatók az AIS-en, a csapat vitorlázó tagjai pedig hátul vannak a kokpitban, és nem igazán látnak előre.

Milyen érzés fotókat és videókat készíteni, miközben ide-oda csapódsz?
Egy kézzel kapaszkodok, a másikban ott a kamera, így nehéz stabilizálni magam. Minőségi felszereléseket használunk, de néha a hajó az interjú közepén óriásit zuhan, neked pedig a tartókötél megégeti a kezed, ahogy lecsúszol rajta – ezt el kell tudni fogadni. A tükör nélküli fényképezőgépekkel kicsit könnyebben kapja el az ember a tengeribetegséget, pláne, hogy a fotózást sokszor kombináljuk a videók feliratozásával az iPaden.

Hogyan szerkeszted meg a felvételeidet és juttatod el a médiacsapathoz?
Lumafusion segítségével szerkesztek iPaden – rövid videókat a csapattagokkal készített interjúkból és az azokhoz kapcsolódó kulcsfontosságú pillanatokból, hogy összeálljon a történet.

Milyen az IMOCA mozgása az eddigi vitorlázásaidhoz képest?
Óriási a különbség. Más jachtokon kitapasztalod a hajó ritmusát, érzed, mikor jön a következő hullám. Amikor fent vagy az emelősverteken, fogalmad sincs, mikor fogsz lezuhanni. Az egyetlen állapotjelző a sebesség, amit a foilok hangjából lehet kitalálni, más 25 és 30 csomónál.

Milyen nyelven beszéltek a fedélzeten, és hogy állsz a franciával?
A taktikai döntéseknél többnyire franciául, a manővereknél angolul, így én és Susan (vagy Abby Ehler, aki a harmadik szakaszon volt a fedélzeten) is megértjük. Persze ha megismételném bármelyik kifejezést, amit megtanultam, gyorsan elnézést is kéne kérnem a kiejtésemért.

Mikor tudod, hogy meg kell örökíteni valamit? Vagy mindig nálad van a fényképezőgéped?
Majdnem mindig nálam van a 24 mm-es objektívvel ellátott fényképező és valamilyen mikrofon, hogy készen álljak, bármi történjék. Van egy falzseb az OBR-szék mellett, hogy az egyik gép mindig készenlétben legyen, így könnyen előkapható. Ha lusta vagyok, még odáig sem viszem el, a lejáróban lévő kötélzsákban hagyom – de ilyet csak akkor csinálok, ha látótávolságon belül vagyok, és kicsit lazítani akarok a kamera nélkül.

Folytatjuk…

(forrás: Live Sail Die, fotók: The Ocean Race)