A Tisza-tó története 2. rész
Május 16-án lesz ötvenéves a Tisza-tó. Az I Love Tisza-tó háromrészes sorozatában bemutatjuk a tározó létrehozását, működését és mai állapotát.
A tározó kijelölt területén gazdag és változatos növényzet volt. A terület közel 40 százalékát mocsári sás vízi vegetáció, valamint mocsárrétek és nedves legelők alkották. A vizes területeken fűz-nyár ligeterdők, a szárazabbon telepített erdők és gyümölcsösök voltak, ez körülbelül 28 százalékot tett ki. Tíz százalék volt a bokros, ámorcserjés, vadon burjánzó földterület és nagyjából 22 százalékon folyt mezőgazdasági művelés. Az első duzzasztási szint során – ahogy a korabeli feljegyzésekből is megtudhatjuk – még túlságosan sekély mélységű volt a tó: „a mocsári növényzet burjánzása és az erdő sarjhajtásai miatt nem alakult ki az az általános és várt tározói kép. Az alacsonyabb vízszinttartás miatt több száz hektáron nem került víz alá a kitermelt hullámtéri erdő, amely sarjazásával nem kívánt látvány”.
A tározó jövője természetesen foglalkoztatta a szakembereket is, hiszen ez volt akkoriban Európa legnagyobb síkvidéki tározója, és a működtetéséhez nem volt még meg minden szükséges gyakorlati tapasztalat. Nem tudták, milyen lesz a vízminőség, hogyan tud alkalmazkodni ehhez az élővilág, megváltozik-e a víz biológiai és kémiai tulajdonsága, hogyan fogják kitermelni az elárasztandó területeken a növényzetet, stb.
A Tisza-tavat az első tervek szerint három lépcsőben duzzasztották volna fel. Az első igen sikeres volt, és egyre többen fedezték fel az idegenforgalmi hasznosítását is, de a Tiszai Vegyi Kombinát, valamint a Körös-völgy nagyobb mértékű vízpótlása érdekében is megkezdődött a második duzzasztási szint beállítása. Ezzel 1978 és 1984 között másfél méterrel emelték meg a vízszintet.
Ehhez ki kellett építeni a töltéseket, a szivárgó csatornákat, és a tárazott víz mennyisége 96–116 millió köbméterre emelkedett, míg a vízszint 700 cm (89,00m A f. lett). A vízkormányzási feladatok ezzel megnőttek, így hidrometeorológiai észlelő-, feldolgozó- és előrejelző szolgálat segítette a napi munkát, de a vízminőség-védelmi laboratórium is fontos szerepet játszott az üzemeltetésben.
A harmadik duzzasztási ütem végül nem valósult meg, ennek részben gazdasági okai voltak, részben pedig szakmai koncepcióváltások is, ami a mezőgazdasági termelést illette. Emellett a környékbéli gazdák rendre támadták a KÖTIVIZIG-et a rossz termésért vagy a belvízért. A téma az országos sajtóban is napirenden volt, sőt még bírósági eljárások is születtek belőle, ám a támadások alaptalanok voltak.
(Forrás: ilovetiszato.hu)
címlapfotó: welovetiszato.hu
- ha tetszett, ajánld másoknak is!
