Laurane Mettraux – Egy svájci hölgy a száguldó cirkusz világából

A versenyvitorlázás iránt érdeklődőknek bizonyára ismerősen csengen a D35-ös és az F50-es katamarántípus. A Team Kaáli felkérésére hazánkba látogató Laurane Mettraux otthonosan mozog mindkét típus fedélzetén.

Aqua: Hogy látod, milyen a svájci női vitorlázók helyzete?
Laurane Mettraux: Az ottani vitorlázásban nem sok nő kap szerepet – profi szintem még kevesebb –, de szerintem befogadják őket. A legtöbb projektben vegyes csapattal dolgoztam én is. Az biztos, hogy mi nők nem vagyunk olyan erősek, mint a férfiak. Ezért sokat kell agyalnunk azon, hogy is valósítsuk meg a feladatokat úgy, hogy hasonlóan hatékonyak legyünk, mint ők.

Szóval szerintem jobban hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy minden helyzethez alkalmazkodjunk. Ez a női vitorlázók egyik legnagyobb erőssége.

Aqua: Hogyan kerültél kapcsolatba a nagy katamaránozással és a profi vitorlázóvilággal?
L. M.: Az első professzionális versenyélményemet egy D35-ös katamarán fedélzetén éltem meg. Ez a típus a svájci tókerülő versenyek koronázatlan királya, és már a Balatonon is sikert sikerre halmoz. Majd átültem egy időre a GC32-es szárnyas katamaránra a Swiss Foiling Academy színeiben. Ezzel zömében one-desing pályaversenyeket rendeznek különböző egzotikus helyszíneken. Sok hasonló eleme van, mint a Sail GP-sorozatnak.

Az elmúlt néhány évben sikerült testközelbe kerülnöm a katamaránok leggyorsabb típusaival. Egyrészt tagja vagyok a svájci Sail GP-csapatnak, másrészt vitorlázom a D35-utód hajóval, egy TF35-ös szárnyas katamaránnal is.

A TF35-ös minden idők egyik legdrágább előállítású és üzemeltetésű katamaránja. Tulajdonos verziónak készült, csakúgy, mint a D35-ös. Ez annyit jelent, hogy a kormányos/tulajdonos egy hozzáértő csapat mellett könnyen el tudja vinni. Ezért cserébe viszont tele van a kor legmagasabb szintű technikai eszközeivel, aminek a beállításához külön személyzet tartozik. A cél az volt, hogy minimális szélerőnél is kiemelkedjen és képes legyen szárnyaló üzemmódban közlekedni szinte minden szögben. Ennek viszont ára van, ha teljesen leáll a szél, akkor a D35-ös elmegy mellette. Ez történt az idén is a svájci tókerülőn, ahol az én D35-ös katamaráncsapatom nyert, a testvéremmel a fedélzetén.

A Sail GP viszont tényleg egy utazó cirkusz, teljesen helyénvaló a média által ráragasztott elnevezés. Időről időre felkerekedünk, és az egyik csodálatosabb helyről a másikra költözünk. A részt vevő csapatok a vitorlázás elitjét képviselik, de sokan közülük más hajóosztályokban, egyéb helyszíneken is versenyeznek.

Az árnyoldalát azonban sokan nem látják. Legalább öt nap az összeszerelése és szintén ennyi a szétszedés is. Hiszen ne feledjük, konténerekben élünk, ezekben vándorolunk a versenyek között.

A helyszínek megismerésére alig néhány napunk marad, ami a hajó beállítására, a helyi viszonyok megismerésére elég kevés. Ráadásul zömében olyan vizeken vitorlázunk, ahol a fő szempont a közönség közelsége, a nézők szórakoztatása, a média kiszolgálása. A klasszikus vitorlázószempontok és az ideális helyszín biztosítása háttérbe szorul. Mindezt tesszük egy olyan szörnyeteg fedélzetén, amely közel 100 km/h-s sebességgel száguld a víz felszínén. Ilyen sebességnél bármilyen technikai, emberi hiba extra kockázatot jelent. Ám így is megéri, mivel fantasztikus élmény!

Számomra nagy örömet és lehetőséget jelentett, hogy a sorozatban női versenyzőket is szerepeltetnek a szervezők. Nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy ott vagyok a svájci csapatban. A karrierem szempontjából is egy hatalmas előrelépés, arról nem is szólva, mennyit lehet tanulni egy ilyen közegben.

A Switzerland Sail GP Team egy új formáció, amely az idén harmadik éve vesz részt a sorozatban. Kívülről néha úgy tűnhet, hogy el vagyunk maradva, ám nem vagyunk olyan messze az élmezőnytől, és persze minden pillanat öröm számunkra, amikor a legnagyobbakkal küzdhetünk együtt egy pályán. Mindannyian boldogok vagyunk, együtt dolgozunk, egy csapatként fejlődünk.

Aqua: Mi szél hozott a Balatonra, hogy tetszett neked a tavunk?
L. M.: Nathalie Brugger, a Team Kaáli hivatalos svájci edzője ajánlott be Rozsdánál, maga helyett. Mivel a júniusra tervezett edzőtáborra nem tudta szabaddá tenni magát, engem javasolt. Tíz napot töltöttem a srácokkal és két versenyt nyertünk ez idő alatt (az egyik az Ezüst szalag volt – a szerk.). Azt gondolom, sikeres felkészülési időszakon vagyunk túl.

A tó nagyon szép, a környezete csodás. Nekem különösen az tetszett, hogy minden milyen zöld a Balaton körül. Badacsony és környéke azonban nagyon fifikás, ez a tó még bonyolultabb, mint a miénk. A helyi hosszú távú versenyekhez jóval nagyobb helyismeret kell, mint nálunk.

Elképzelhető, hogy turistaként nem mondanék nemet egy balatoni kirándulásra, ám a mostani időbeosztásommal annak is nagyon örülök, hogy van pár napom Svájcban.

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 156. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról! A következő szám november közepén jelenik meg.)