Dolce Vita – Kékszalag 2016

Bár a végleges csapat még az utolsó pillanatban is formálódott (ki jön, ki nem, hány ember lesz végül a hajón) – visszatekintve a legoptimálisabb összetételben sikerült megállapodni: a három összeszokott kulcsemberen kívül egy tapasztaltabb vitorlázó és egy hajót/ csapatot kevésbé ismerő “könnyűszeres manchaft” alkotta a Dolce Vita legénységét.

A rajtot megelőző nap alapos készülődéssel telt a földvári kikötőben: délután az előzetes feladatlista alapján készítettük fel a hajót a versenyre: készültünk a viharra, erős szélre, esőre, sötétre. Fúrás, flexelés, kötelek átfűzése, reffcsiga, led-világítás szerelése a deck-re és a cockpit-re. Na és persze a hajó fenekének alapos lemosása – ami a fedézleti munkák után kifejezetten jól esett a fülledt, vihar előtti hőségben. Mire az akkurátus feladatlista végéhez értünk, felragasztottuk a rajtszámot és kipakoltuk a felesleges kényelmi felszereléseket a hajóról, megérkezett a vihar: szörnyűlködve néztük a Füreden készült képeket a mólón landoló katamaránokról, az autókra dőlt fákról és a diónyi jégről. Megállapítottuk, hogy bár a vihar előtt Füredre akartunk érni, a lehető legjobb helyen maradtunk: a szakadó esőn kívül semmi különleges nem történt Földváron. Szinte szélcsendben, magányosan motoroztunk át Füredre – amihez az elvonuló vihar villámai biztosítottak extra megvilágítást.
Éjszaka az időjárás megint bekeményített: lázasan figyeltük az előrejelzéseket, és ennek megfelelően készítettük elő a hajót a rajthoz: biztonsági vitorlázat, kockázatmentes rajt és menet volt a cél.
Meg is lepődtünk kissé, amikor a rajt időpontja környékén a vártnál mérsékeltebb széllel és szelídebb időjárási körülményekkel találkoztunk.
Jól sikerült a rajtunk, bár a szél erősségéhez képest alulvitorlázva haladtunk, az északi parttól kissé távolabb. A mezőny eleje távolodott, mi pedig vártuk az Armageddon-t. Figyeltük az Aquarius piros testű hajóját, ahogy partközelben szépen halad előttünk.
A kenesei bója előtt elégeltük meg, hogy mégsem érkezik a 25+ csomós szél: fockvitorlát cseréltünk (génua), a bóját követően pedig felhúztuk az erős szeles spi-t.
Meglódult a Dolce Vita, kezdtük beérni az Aquarius-t és nagyjából tartottuk a mellettünk lévő hajókat is.
Folyamatosan figyeltük, hogy mi történik körülöttünk:  az előrejelzések kevésbé bizonyultak megbízhatónak, bár óránként ellenőriztük mi várható. Spi azonnal le, amint erősebben megfeküdt a hajó.  A reffeléseket a verseny során számolatlanul végeztük, be és ki – ahogy a szél jobban beerősödött vagy éppen gyengült.
A siófoki bóját a vetélytársainkkal együtt vettük – de itt még szoros volt a mezőny. A Tihanyi csőig kreuz, némi útvonal korrekcióval. Elhaladtunk egy felakadt hajó mellett, néhány jótanácsot kaptak, hogy hogyan billentsék le a hajót. Ezen a szakaszon voltunk legközelebb az Aquarius-hoz, mindkét hajó legénysége hallhatta a másik kormányosának utasításait.
A cső után figyeltük a szelet, hogy északi vagy déli part legyen a döntés – és végül középen maradtunk. Kevés hajó volt körülöttünk, és jól tudtuk tartani a nálunk gyorsabb felépítésű hajókat is. Szépen haladtunk, jó volt az irányunk is. A hajón a folyamatos figyelem és feladatok ellenére nagyon jó volt a hangulat: ebédre szecsuáni csirke (szecsuáni aláfestő zenével), meleg kávé, délutáni csendespihenő – mindenre jutott idő.  Délután kezdett el szembejönni az élmezőny – egészen közelről láthattuk a csodaszép hajókat. Kicsit megáztunk Badacsonynál, de ahhoz képest, amire a verseny előtt számítottunk szinte élményvitorlázássá alakult a verseny második fele. A Keszthelyi bóját követően éreztük, hogy nagyon jól állunk, és nagyon jól megyünk. Most mi mentünk szembe a mezőny második felével. Vártuk a beígért leálló szelet és a “hajótemetőt”, de szerencsére mi egyikkel sem találkoztunk. Vízközépen néztük, ahogy lassulnak a hajók az északi part mellett, és ennek megfelelően egyre jobb lett a hangulat a hajón is.  Az irány tökéletes, a szelünk bár gyengült de egy pillanatra sem állt le. Egy rövid időre felkerült megint a spi is a cső előtt. Néztük a mezőny mögöttünk, és elégedetten állapítottuk meg, hogy nagyon sok hajó fénye van tőlünk tisztes távolságban.

A szél egy kicsit megviccelt minket Tihany után, de nagyon gyorsan reagált mindenre a csapat; gyors fordulókkal kreuz-olgattunk a vakító fényszórók felé.

Fantasztikus verseny volt, és mindenki érezte, hogy ez most nagyon jól sikerült – akármi is legyen a végeredmény.

R1 – Yardstick II. csoport Osztály: 1.hely
Abszolút végeredmény: 175.hely