Megújult VIII. Henrik legendás hadihajója

Megújult formában, minden fölösleges támasztéktól megszabadítva és üvegfal nélkül vehetik szemügyre a látogatók VIII. Henrik egykori zászlóshajóját, a Mary Rose-t.

A 16. század Titanicjaként is emlegetett hadihajó a dél-angliai Portsmouth partjai előtt, az elborzadt király szeme láttára süllyedt el 1545. július 19-én, a franciákkal vívott tengeri csatában, máig ismeretlen okokból. Az akkor már 34 éves hajó a korabeli beszámolók szerint éppen tüzérségi párbajt vívott egy francia hadihajóval, amikor megdőlt, és rövid idő alatt eltűnt a vízfelszín alatt, több mint ötszáz matrózt, tisztet, katonát, hajósinast és egy kutyát magával rántva a hullámsírba. A partra 35 túlélő tudott kivergődni.

A roncsot 1836-ban már felfedezték, ám az akkori technika a kiemelést nem tette lehetővé. A kiemelés tényleges előkészületeihez 1979-ben fogtak hozzá. A következő három évben 19 ezer tárgyat hoztak a felszínre a búvárok, majd 1982-ben a hajó viszonylag épségben maradt bal oldalát is sikerült egyben kiemelni.

A Mary Rose-t már egy évvel később kiállították egy ideiglenes múzeumban, az 500 éves hajó végső otthona azonban csak 2013-ra készült el Portsmouth kikötőnegyedében, néhány méterre attól a helytől, ahol építették.

A hajó gerendáinak megóvása érdekében a több helyen is megtámasztott járművet eddig csak üvegfalon keresztül vehették szemügyre a Mary Rose Mini-Museum látogatói. Az ötmillió font költségű újabb renoválási munkálatoknak köszönhetően azonban a támasztékok eltűntek, és a hajó legfelső szintjét üvegfal nélkül is megcsodálhatják a látogatók.

„VIII. Henrik óta gyakorlatilag senki sem láthatta ilyen formában a Mary Rose-t” – mondta Helen Bonser-Wilton, a Mary Rose Trust elnöke. A megőrzési munkálatokat vezető Ellie Schofield szerint az elmúlt három évben több mint száztonnányi vizet szívtak ki a hajótestből és a körülötte lévő levegőből, ennek következtében a roncs elég stabillá vált.

A roncs köré tematikusan felépített kiállítás emeletenként követi az egyes fedélzeteket, és mindegyik emeleten az adott szint funkcióinak megfelelő, a roncsok közül felhozott tárgyak tekinthetők meg. A kiállítótér nagy része sötétbe burkolózik, részben a hajó megóvása érdekében, részben, hogy visszaadja, milyen hangulat lehetett annak idején a fedélzeten.

(MTI)