Kincsvadász a Balatonnál

Kicsi Csaba földrajztanárként diplomázott, majd egy cégnél dolgozott, amikor 12 éve megvette az első fémkeresőjét. A törökszentmiklósi férfi internetes videókat böngészve tanulmányozta a fémkeresési lehetőségeket, így a mocsarakban világháborús tankokat kereső orosz kincsvadászok vagy az ausztrál aranykeresők munkáit.

Először vasak után kutatva lerombolt tanyahelyeket járt be, hogy abból visszahozza a gép árát, a következő években pedig elhagyatott padlásokat kutatott fel, ahol a régi szódásüvegekre, ritka dombornyomott sörösüvegekre vadászott. A „vízdetekting” 2016-ban került középpontba, fő keresési területei Horvátország és a Balaton. Legnagyobb zsákmánya egy olasz luxusékszer volt, egy 40 gyémántos Damiani gyűrű, amelynek az eredeti ára 4000 euró. Becslése szerint az eddig elhagyott és megtalált arany ékszerek súlya a világban 4-8 tonna körül lehet.

„A fémkereséshez a Siófoki Vízügyi Igazgatóságtól egy mederkezelői engedélyére van szükség, aztán az Önkormányzathoz fordulok, majd az adott megye Örökségvédelmi Hivatalához” – mondta Kicsi Csaba, aki a kenesei strandon egy ezüstgyűrűt és aprópénzt talált.

„Akár 6-7 óra hosszan is vízben vagyok és éjszaka esetleg még bemegyek, mert akkor már nincs fürdőző, meg van olyan strand, ahol csak akkor engednek be – tette hozzá. – Van bennem egy nagy adag eltökéltség, tudom, hogy ott kell lennie az aranynak, mert fizikai törvény, hogy a víz mint egy kenőanyag működik és lecsúszik a fürdőzőkről a gyűrű, lánc. Fanatikus vagyok. Napközben az emberek szokásait figyelem, mit viselnek, hogyan fürdőznek, hogy játszanak a gyerekekkel. Ezekből tudok következtetni, hogy mennyi arany lehet az adott szakaszon a víz alatt.”

Nem egyszer volt, hogy valaki elveszített mellette valamit és a segítségét kérte. Pár napja Balatonalmádiban egy friss eljegyzési gyűrűt talált meg. „Úgy tekintek erre mint egy hivatásra, a júniustól őszig tartó szezonban mindent erre teszek fel. A külföldi fémkeresők barátságosak, beszélgetek lengyelekkel, olaszokkal, csehekkel, németekkel. Egy apró információ is sokat számít. Így tudtam meg, hogy télen is érdemes az olasz turistaközpont Caorle környékére visszamenni, mert olyankor 20-30 méteres teknőket váj ki a vihar, így több évtizedes aranyak is felszínre kerülnek a part átrendeződése következtében. Kétszer meg is próbáltam, de csekély volt az eredmény.”

Amit tud, visszajuttatja a tulajdonosához. „Volt egy 11 grammos ritka palládiumgyűrűm, két német név volt belevésve. A város honlapján hirdettem, kerestem a tulajdonost, de nem jelentkezett érte senki, végül eladtam – a palládium aranyárban van. Ezenkívül euróérméket találok sokat a parton italozó, bulizó, sétálgató családok mellett, napozóágyak között a homokban. Eddig aprópénzből kb. 5000 eurót ástam ki. Jelenleg a 11 hónapos munkám eredménye: 40 dkg arany, fél kiló ezüst és 5000 euró, meg pár exkluzív gyűrű.

A jelenlegi fémdetektorom mindenféle vízben működik, de figyelni kell, mert más a technológiája egy édesvízinek, az ilyen eszköz cicereg a sós vízben. De más egy csokipapír és egy pénzérme hangja is, a jobb gépekkel és rutinnal ezeket könnyebb megkülönböztetni. A fémkeresésnek is sok válfaja van, valaki csak az erdőket járja világháborús leletekért, valaki csak középkori vagy ókori kincsekre vadászik, mások aranyrögöket keresnek Ausztráliában lepusztult ősmasszívumok területein. Van, hogy 40-50 dkg-os aranyrögöket találnak ott.”

(egy.hu)