Így legyél gyorsabb a vízen

Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy milyen sebességre képes a hajóm, hogyan lehet a teljesítményét növelni. Miközben a vitorlázás nagyon sok gyakorlati tapasztalaton és megfigyelésen alapul, érdemes tudnunk azokat a fizikai tényezőket, amelyek meghatározzák egy hajó sebességét.

A hajónk paramétereinek ismeretében négy olyan alapvető mérőszámot mutatunk be, amelyek sokat segítenek potenciáljának feltérképezésében. Fontos: önmagában egyik mérőszám sem jelenti azt, hogy hajónk gyorsabb, vagy lassabb egy másiknál: fontos az összkép, és minél több mutató mentén történő vizsgálat.

Testsebesség
Vegyük a hajó vízvonalhosszát lábban kifejezve. Vonjunk belőle négyzetgyököt és szorozzuk meg 1,34-gyel. Így megkapjuk az (úszó) hajónk potenciális sebességmaximumát csomóban. Ez egy 30 láb vízvonalhosszú hajó esetén 7,33 csomó.

Amennyiben a hajónk siklásra is képes vagy bizonyos körülmények között akár kis időre is megsiklik, abban az esetben gyorsabb is lehet. A túrahajók túlnyomó többsége azonban legfeljebb a testsebességével képes haladni.

SA/D (vitorlafelület és vízkiszorítás hányadosa)
Egy a hajónkra jellemző, jó összehasonlítási alapot képező adatot kapunk, ha a vitorlafelület (általában upwind vitorlafelülettel számolunk) négyzetlábban mért értékét elosztjuk a hajónk fontban mért vízkiszorításával. Egy átlagos túrahajó esetén ez a szám 18 körüli, míg egy ultrakönnyű sporthajónál 50-60 körüli vagy annál is magasabb.

D/L (vízkiszorítás és vízvonalhossz hányadosa)
Más számot kapunk, ha a fontban megadott vízkiszorítást (D) és a lábban mért vízvonalhosszt (LWL) behelyettesítjük az alábbi képletbe. Egy átlagosnak tekinthető túrahajó esetén 200 körüli értéket kapunk, míg egy ultrakönnyű sportvitorlásnál 50 körülit. Minél kisebb ez az érték, annál nagyobb a hajó teljesítménypotenciálja.

SA/WS (vitorlafelület és nedvesített felület hányadosa)
A hajónk vitorlafelületét elosztva a nedvesített felület méretével (mindkettő azonos mértékegységben legyen), egy főleg gyengeszeles teljesítmény-összehasonlításra alkalmas mérőszámot kapunk.

Természetesen e négy mérőszám együttesen is csak indikációt ad a hajónk teljesítményéről, azonban meglehetősen jól bekategorizálja azt. Rendkívül fontos a testforma és az általa keltett hidrodinamikai ellenállás mértéke, karakterisztikája.

Műszerek és kalibrációjuk
Műszerezettség tekintetében beszélhetünk alapvető műszerekről és kiegészítő szenzorokról. Egy túrahajóra szélmérőt, GPS-t és egy mélységmérőt ajánlunk minimálisan, olyanokat, amik azonos protokollon kommunikálnak. Ma ez általában az NMEA2000 hálózat.

Egy versenyhajón – a fentieken túl – fontos, hogy legyen forgókerekes vízsebességmérőnk is (például DST800/810, amely a mélység- és vízhőmérséklet-mérés mellett ezt is tartalmazza), ajánlott egy 3D-mozgásszenzor a szélértékek pontosítására (például Precision–9), valamint egy digitális kompasz (néhány GPS-ben ez utóbbi beépítve megtalálható, lásd a B&G ZG100-ast). Egyes szélmérők digitális barométerként is funkcionálnak, okosabb analitikai rendszerek a víz- és levegő-hőmérsékletből a szélre vonatkozó okos következtetések levonására is képesek (például potenciális grádiens szél). Ezek az adatok pedig jó (nem kötelező!), ha egy előfeldolgozó processzorban futnak össze, mint a B&G H5000-ese. Ha a számokat elemezni szeretnénk, és tudást szeretnénk „kivenni” a műszerekből, akkor analitikai rendszerre is szükség lesz.

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 147. számában jelent meg. Fizessen elő a magazinra, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)