Csokoládészállítás károsanyag-kibocsátás nélkül

Hétezer kilométer a Karib-tengerről, Hollandia és Wales érintésével Londonig – hajók, lovak és elektromos autók közreműködésével.

A XXI. században ekkora távolság már messze nem leküzdhetetlen, repülővel és autóval viszonylag hamar teljesíthető. Más a helyzet azonban, ha a csokoládégyár tulajdonosi annyira környezettudatosak, hogy a lehető legkisebbre akarják csökkenteni az általuk gyártott termék ökológiai lábnyomát. A feladat teljesíthető, hiszen a módszer kétszáz évvel ezelőtt már működött – csak épp idő- és emberigényes.

A NearyNógs a világ egyik legrégebbi és legelegánsabb üzletébe, a londoni Piccadillyn található Fortnum & Masonba (is) szállít, és ezt a projektet 99 százalékban károsanyag-kibocsátás nélkül oldja meg. Tekintve, hogy a NearyNógsban sem tegnap kezdték, tulajdonképpen elég volt visszanyúlni a tizennyolcadik századi gyökerekhez. De ugorjunk a kezdőpontra: a Grenada Chocolate Companynál napelemek működtetik a kakaóbabot feldolgozó gépeket, majd a 25 kilogrammos egységekbe csomagolt, 350 kilogrammnyi árut a Tres Hombres (30 méteres, motor nélküli brigg) szállítja át az Atlanti-óceánon.

Úti célja Den Helder (Hollandia), ahol a cuccot átpakolják a TS Britta fedélzetére, amivel Írország keleti partvidékére hajóznak, lehorgonyozva Killowen közelében. A szárazföldre juttatást helyi önkéntesek intézik, Drontheim-evezősökkel fordulnak jó párat, mire mind a 48 pakk partra ér. Aztán már csak 9 kilométer lovas kocsival, és a tömbök már meg is érkeztek a NearyNógsba. Ott szeletelik, formázzák, majd újrahasznosított, biológiai úton lebomló csomagolásba rakják, és jöhet a záró szakasz a Piccadillyre. Ismét lovas kocsi, az evezősök, hogy a Klevia ketch Port Penrhynbe repíthesse a szállítmányt. Itt a Fortnum & Mason saját, elektromos hajtású autóira pakolják a táblákat, és ezekkel befut a friss csoki a boltba.

(forrás: afloat.ie, fotók: alanjacksondesign.co.uk; sail.nl; skynews.com)