Vadnai Benjamin – Első az olimpia

Vadnai Benjamin és Jonatán, a Balatonfüredi Yacht Club kiváló vitorlázói egymás között dönthetik el, ki képviselheti hazánkat Tokióban. Csakhogy a vírus megjelenése az ő felkészülésüket is megakasztotta. Ahogy mondani szokták, minden rosszban akad némi jó is, így szerencsére sikerült Benjit elcsípni egy beszélgetésre.

Aqua: A Vadnai név ismerős a vitorlázóberkekben, én az egész családodat közelről ismerem. De hogy mit kezd magával egy itthon ragadt ifjú titán, az nekem is újdonság volt. Mesélsz magadról nekünk?
Vadnai Benjamin: Alapvetően Balatonfüreden élünk, és már 24 éves vagyok. Napjaim zömét az edzések teszik ki, emellett a friss vállalkozásommal is foglalkozom. Ezenkívül, ha a laserezés után marad energiám, kite-ozni szoktam járni. Mostanában a kávéfőzés, a kávézás is a hobbijaim közé került, ezt az élményt persze a barátaimmal megosztva szeretem megélni.

Vitorlázócsaládba születtem. Az édesapám, Vadnai Péter gyerekkorától aktívan versenyzett, többszörös magyar bajnok. Majd ahogy megérett rá, a kite felé vette az irányt, most már foilon szeli a Balatont. Édesapám testvére, Vadnai Tamás is válogatott vitorlázó volt, finndingi hajóosztályban. Apával együtt készültek anno, ugyanúgy, ahogy napjainkban mi tesszük ezt az öcsémmel. Most az Asso osztályszövetség elnöke és aktív tagja, ebben az osztályban csapatával Európa-kupa-győztesek. A tavalyi Kékszalagon az ő hajóját kölcsönkérve indultunk el egy fiatal csapattal, és tisztességesen helytálltunk. Jonatán, az öcsém sem piskóta, lassan össze sem tudom számolni, hány alkalommal volt ifjúsági világ- és Európa-bajnok. Természetesen velem együtt és a vetélytársamként készül az olimpiára.

Aqua: Gondolom te is, ahogy sok más sikeres vitorlázó, egy Optimist kormányánál ismerted meg az alapokat.
V. B.: Talán ötévesen ültem először Optimistben. Nagypapának volt egy vitorlása, amin a család gyakran kiment. Én mellettük vitorláztam és el-el vittem egy körre a család tagjait. Úgy 10 évesen volt az első nemzetközi sikerem, amikor életem első Európa-bajnokságán a 18. helyen végeztem úgy, hogy megkaptam a mezőny legfiatalabbjának járó különdíjat.

Persze a nemzetközi sikerek sem várattak sokat magukra. Már az Optimistben is második lettem az Európa-bajnokságon. Ezt követően fokozatosan lépdeltem felfelé a Laser lépcsőfokain, és 4.7-ben, majd Radialban is világbajnoki címet nyernem. 2014-ben ültem be a standard (olimpiai) hajóosztályba, és itt tervezek maradni a versenyzői pályafutásom végéig. Az egyszemélyes hajóosztályban ennél sajnos már nincs is feljebb, hiszen a finndingi kikerült az olimpiai versenyszámok közül.

Aqua: Mikor fogalmazódott meg benned az olimpiai szereplés lehetősége?
V. B.: A gyerekkori sikerek után gondoltam arra, hogy ha ez ilyen jól megy, miért ne mennék egyszer az ötkarikás játékokra. Akkor még fogalmam sem volt, mekkora különbség van az ifjúsági és a felnőtt mezőny között. Ebben a célomban szerencsére a szüleim teljes mértékben támogattak, nélkülük ez nem is sikerülhetett volna. Semmihez sem hasonlítható érzés az olimpián képviselni a hazánkat. Az ötkarikás játékokon rengeteg sportoló megtörik az olyan hozzáállás miatt, hogy most az országot képviselem és minden szempár rám szegeződik. Vura Márta sportpszichológus mondta mindig nekem, hogy az olimpiát ugyanúgy kell felfognom, mint minden más versenyt. Ez sokat segített a mentális felkészülésben. A legemlékezetesebb élményem az első futam első rajtja volt, ekkor tudatosodott bennem, hogy hol is vagyok.

Aqua: Vélhetően nem is tudtunk volna személyesen találkozni, ha nem korlátozzák a mozgásodat. Mennyiben változtatta meg az életedet a vírus megjelenése?
V. B.: Az év ezen időszakában versenyekre járunk Jonatánnal, és általában Horvátországban készülünk. A legnagyobb változás tehát a helyszín, aminek egyébként kicsit örülök is. Ha jól emlékszem, 15 éve nem voltam itthon egyhuzamban egy hónapnál többet. Talán épp Horvátországból jöttünk hazafelé, amikor megtudtuk, hogy az olimpiát is halasztják a vírus miatt. Ám amíg itthon ilyen jó szelek fújnak, mint az előző pár hétben, addig a felkészülés eredményességében nem kételkedem. Ebben az esetben igazán nagy előny, hogy nem egyedül edzek, hanem egy igazán jó edzőpartnerrel, Jonatánnal. Ő nemcsak a testvérem, az edzőpartnerem, de a versenytársam is. Két válogatóverseny alapján dől el, melyikünk lesz jobb formában, és a győztes képviseli hazánkat Tokióban. Egy regatta már lezárult a világbajnoksággal, ahol én végeztem előrébb, de egy válogató még vár ránk. Ha már tisztán látjuk, melyik megmérettetéseket tartják meg, akkor kitűzünk egy következő válogatóversenyt, amivel lezárulhat a kvalifikáció.

Aqua: Itthon ragadtál, az elmaradó utazások miatt gondolom, akad szabadidőd épp elég. Mit kezdesz vele?
V. B.: Rengeteg edzek, emellett a már említett vállalkozásomat építgetem. Régóta foglalkoztat, hogy mivel is tudok majd foglalkozni, ha véget ér az élsportolói életem. Ezért is tartottam nagyon fontosnak, hogy képezzem magam. Egyszer az egyetemen (a BGE kereskedelem és marketing szakán – a szerk.) egy feladat keretei között vállalkozást kellett indítanunk. Naná, hogy egy vitorlásboltot választottam. Ezt olyan részletesen kidolgoztam, hogy maximális pontra értékelte a tanárom.

A modell tehát már adott volt, csak az ideális időpontot és a megfelelő partnert kellett megtalálnom hozzá. Két éve keresett meg a Code-Zero, hogy posztoljam egy kabátjukat, amit ha megteszek, akkor utána megtarthatom. Ez nem tűnt rossz ötletnek, kipróbáltam. Bejött, így a kabátot további ruhadarabok követték. A termékek viselése közben megtetszett a cég stílusa és a minősége, így vettem a bátorságot, és az idén télen felvetettem a magyarországi képviselet ötletén nekik. Elfogadták, és januárban meg is alapítottam a Vadnai Bros Kft.-t. Eddig nem nagyon tudtam foglalkozni vele, az édesanyám sokat segített. Ám most, hogy a vírus közbeszólt, maradt időm az üzleti életre is. Alig pár hónapos az üzleti kalandom, és annyira az elején vagyok, hogy egyelőre a célom a márka bevezetése Magyarországon, ám az első az olimpia.

Nagy R. Attila
Fotó: Cserta Gábor