Kína megállítaná a túlhalászatot

A kínai Földművelésügyi Minisztérium halászati irodája bejelentette, hogy két évre korlátozni kívánja az Atlanti-óceán délnyugati részének és a Csendes-óceán keleti részeinek tintahalhalászatát, hogy az itt halászott két faj populációinak számára biztosítsa a regenerálódást.

A tiltás kiterjed a Humboldt-tintahal fő ívóhelyeire, az ecuadori Galápagos-szigetektől nyugatra eső vizekben júliustól szeptemberig, valamint az argentin rövidszárnyú tintahal Argentínában, Uruguayban és Brazíliában található ivóhelyeire szeptembertől novemberig.

Ez az első alkalom, hogy Kína önkéntesen vezet be ilyen jellegű korlátozásokat. Szakértők fontos előrelépésként tekintenek az intézkedésre Kína távoli vizeken folytatott halászati (DWF) stratégiája és az iparág védelme szempontjából, míg mások szerint ez csak kezdeti lépés lehet, emellett szükség lesz a halászhajók tevékenységének fokozottabb felügyeletére, akár új, felügyeleti szervezet létrehozásával is.

Más, szintén túlhalászott fajokhoz (például a tonhalhoz) képest a – kereskedelmi szempontból fontos – tintahalfajok csak egy évig élnek, és ívás után elpusztulnak. A populáció mérete ezért különösen érzékeny a külső tényezőkre. Az El Niño-jelenség vagy az óceán környezetében bekövetkező egyéb időjárási és környezeti változások a populációk méretének akár tízszeres ingadozását is okozhatják. Emellett a tintahalak túlhalászása olyan károkat okoz, amit a természet önmagától már képtelen egyensúlyozni.

Az argentin és a Humboldt-tintahal az a két faj, amelyeket a kínai flották a legnagyobb mértékben pusztítanak. Az argentin rövidszárnyú populációja az utóbbi években olyan mértékben csökkent, hogy az Atlanti-óceán délnyugati részén lévő kínai hajók átlagosan csak 50 tonnát fogtak 2019-ben, szemben a korábbi 2000 tonnával – mondta a Zhoushan DWF szóvivője. Ezért a halászhajók évről évre korábban indulnak a Csendes-óceánra.

A Seafood Watchban, a Monterey Bay Aquarium által készített, fenntartható tengeri tápláléklánc útmutatóban az argentin rövidszárnyú piros színű, azaz a halászat fenntarthatatlan szinten zajlik. Ennek eredményeként a faj nem értékesíthető észak-amerikai szupermarketekben vagy szállodákban – mondta Wang Songlin, a Qingdao Tengervédelmi Társaság elnöke. A Humboldt-tintahal sárga besorolású, azaz nincs jelentős túlhalászási probléma, de már figyelmeztető jelek vannak.

A jelentős tintahal-populációjú országok, például Peru és Mexikó már használnak kvótákat, amelyekben szabályozzák a kifogható populációt. „Sok, kereskedelmi szempontból értékes tintahalfaj vándorol a nemzeti vizek és a nyílt tenger között, ám jelenleg nincs olyan szervezet, amely globálisan kezelné az élővilág erőforrásaival való gazdálkodást” – magyarázta Wang Songlin.

Kína a tintahaliparág egyik legnagyobb szereplője halászati, kereskedelmi és fogyasztási szempontból is. Chen Xinjun, a Kína DWF Szövetségének tintahalhalászati technológiai csoportjának vezetője szerint a kínai flotta teljesítménye, a globális fogás 20, a nyílt tengeri fogások 50-70 százalékát teszi ki. A tintahal az ország összes DWF-fogásának egyharmadát jelenti, és kilenc egymást követő évben Kína volt a világ legnagyobb tintahalkifogója.

„Kína a tintahal legnagyobb nemzetközi feldolgozója és kereskedője. A nyílt tengeri tintahalkészletek megőrzése alapvető fontosságú az ipar fenntarthatósága szempontjából” – mondta Wang. Úgy gondolja, hogy ez nemcsak Kína jól felfogott érdeke, de az iparágban betöltött vezető szerepe is megköveteli, hogy felelősségteljesen járjon el.

A halászati szempontból tiltott időszakok és területek azonban a térség tintahal-populációinak csak kis részét fedik le, és a fő halászati idényre nem vonatkoznak. Wang elmondta: „A korlátozások legfontosabb szempontja az ívás védelme. A fő ívási területeket és időszakokat kell meghatározni a hatékonyság érdekében.” Az eredményeket évente értékelik, és szükség szerint módosítják időben és területileg a korlátozásokat, alkalmazkodva a kutatások eredményeihez.

Azonban a siker nagy részben azon múlik, hogy mennyire sikerül betartatni a szabályozást. A kínai DWF-flotta többször követett el súlyos szabálysértéseket, nyílt összetűzésbe keveredve számos ország hivatalos szerveivel. Több hajó és kapitányuk van őrizetben ecuadori és argentin területen, mert illegálisan halásztak védett fajokra (például cápákra), vagy tiltott területen. Milko Schvartzman argentin szakértő szkeptikus, szerinte igazi változást a publikus elektronikus nyomkövetés és az elektronikus halászati naplók bevezetése hoz majd. Ha Kína komolyan végrehajtja a tervezett változtatásokat, akkor lesz eredménye az akciónak. Az ázsiai ország oldaláról már most látszanak hatékony lépések a flották koordinálására, minden DWF-hajón kötelező a VMF és az AIS, a korábbi négyórás időszakok helyett már óránként kell jelenteniük a helyzetüket, valamint a büntetési tételek is jelentősen megnőttek. A szabályokat megszegő kapitányok és tisztviselők nyilvános feketelistára kerülnek, a visszaeső társaságok pedig elveszíthetik az állami támogatást vagy akár a halászati jogukat is.

Bár ezek a lépések előre mutatók és jelentősek, egyelőre csak néhány ország, köztük Indonézia, Chile, Panama és Peru tette nyilvánossá hajómegfigyelési adatait, ami megnehezíti az illegálisan tevékenykedő flották felderítését. A hatalmas haszon és az otthontól való távolság pedig megnöveli a halászati társaságok és az egyes kapitányok kockázatvállaló kedvét.