A szörfözés látszólag egy homogén sportág, deszka, vitorla, szél kell hozzá, és máris megvan az élvezet. Ennél azért jóval bonyolultabb a képlet. Akárcsak a motorozásnál, ahol vannak gyorsasági és krossz-, illetve túramotorosok, sőt robogósok, nálunk is több rétege van a szörfösöknek és természetesen átfedések is vannak a csoportok között.
Az alap mindenkinél hasonló, gyenge szélben tanulódeszkán állva tanultunk meg haladni, irányt váltani, majd siklani. Innen ez már a freeride kategória, ahol alap a trapézolás, papucsban szörfözés, az egyre nagyobb szélben siklás, valamint a wasserstart, a vízből indulás. Ennél a pontnál válaszút elé kerül az egyszeri szörfös.
Aki a sebességet szereti, az a szlalomszörfözés felé indul. Szerencsére itthon a tavaink főleg erre alkalmasak, sehol sem várnak nagy hullámok és a 7 négyzetméter feletti vitorlákhoz gyakrabban van elég szél. A cél itt általában a minél nagyobb végsebesség, illetve a megadott távolságra mért átlagsebesség, amit gyakran GPS-szel mérnek, vagy csak egyszerűen egymás között dől el, hogy párhuzamosan haladva ki hagyja el a másikat. A rossz hír, hogy ezek a felszerelések a legdrágábbak, minden egyes alkatrész pár százalékot tesz hozzá az összteljesítményhez, ráadásul nagyon nehéz egzaktul követni, hogy egy magas karbontartalmú árbóc, egy jól trimmelt vitorla, egy helyesen megválasztott karbonszkeg miatt növekedett a végsebesség, vagy csak egyszerűen jobb napja van a ridernek. Leginkább itt jelentkezik a windsurf technikai sport jellege, őrült, főleg marketingverseny folyik a márkák között. Igaz, a legkorszerűbb anyagoknak és a szisztematikus kísérletezésnek köszönhetően szépen növelhető a sebesség egy bizonyos határig, felette azonban egy kis növekedésért is alaposan meg kell küzdeni.
Pont az ellenkező véglet a hullámszörfözés. Ehhez már erősebb szélre és nagyobb vízfelületre van szükség, csak tengereken alakulhat ki egy méternél magasabb wind-swell, azaz szél által keltett hullám. Még szerencsésebb a ground swell, ami többnyire az óceánok jellemzője, azaz amikor a távoli, hosszú kilométereken át kialakult hullámok megfelelő víz alatti domborzat esetén a part közelében megtörnek és hullámlovaglásra alkalmas meredekséget, magasságot érhetnek el, akár szél nélkül is. A wave windszörfhöz ez a hullám a legjobb, de szél is kell hozzá, hogy a rá lehessen siklani. Nem mindegy, hogy ilyenkor merről jön a hullám és hozzá képest honnan fúj a szél. Van, ahol szembe lehet menni vele, ez az irány az ugrásokhoz ideális, kifelé irányban pedig a hullámok oldalán, kihasználva a természetes lejtőt, lehet kanyarogni. Ilyen körülményekkel már nem találkozhatunk a Balatonon, ehhez utazni kell, többnyire messzire. Szerencse, hogy az ehhez szükséges felszerelések kisebbek, könnyebben szállíthatók, akár repülőn is. Itt is nagy a gyártói verseny, és bár közvetlenül nem mérhető a felszerelés teljesítménye, mégis nagyon fontos, hogy egy rosszul sikerült manőver után, ha a hullám átforgatja a vitorlázatot, netán kirakja a parti sziklákra, ne törjön és szakadjon minden. Előnyben vannak azok a gyártók, például a Goya, amelyek Hawaii legjobb részein, a legbrutálisabb körülmények között, a legprofibb versenyzői visszacsatolással készíthetik és tesztelhetik termékeiket. Természetesen itt is fontos, hogy a vitorla könnyű, de főleg tartós, a deszka pedig minél kezesebb és fordulékonyabb legyen. Mindezek összhatása az elérhető stílusban és játékosságban jelenik meg.
Az összes gyártó a nagy dobásra készül, azaz igyekszik újabbat, jobbat, gyorsabbat, könnyebbet kitalálni. Így új megoldások is kialakultak. Egyik ilyen a hydrofoil, ami röviden a „szárnyas” szörf. Ilyenkor a deszka a víz alatti szárnyfelület hatására kiemelkedik a vízből, szinte ellenállás nélkül szeli a vizet. Miért emeltem ezt ki? Azért, mert a foil windsurf vagy windfoil egy teljesen külön út a szörfösöknek. Egyrészt kisebb szélben is lehetővé teszi a siklást, ami Magyarországon nagyságrendekkel növeli a siklásban töltött órák számát, másrészt más megoldásokat is kíván. A hangsúly a foilszárnyakon és a beállításaikon van, a deszka rövid, széles, éppen csak arra való, hogy pár méter alatt kiemelkedjen a vízből. Szerencsére a vitorlázat hasonló, mint a freeride vagy szlalomszörfök esetén, de készülnek már ultrakönnyű, kifejezetten windfoilhoz készült vitorlák is.
Néhány igazi windszörfös talán meg is haragszik, de nem szabad elmenni az új őrület, a wingfoil mellett. Ez is egy lehetséges alternatíva a szörfözésre, bár sokan már nem tekintik ennek, hiszen a vitorlát egy kézben tartott, felfújható szárny váltja ki, ami nincs közvetlen kapcsolatban a deszkával. Ez utóbbi viszont közeli rokonságot mutat a windfoildeszkákkal, hiszen ugyanúgy kis sebességnél kiemelkedik és ellenállás nélkül siklik. Az újdonság, hogy a fordulékonysága a hullámszörfösökénél is jobb, egészen valószínűtlen kis íveken wave-ride-ot lehet imitálni akár balatoni hullámok között is. A felszerelés nagyon kis helyen elfér (léteznek már felfújható wingfoildeszkák), és ne feledjük, hogy a SUP-ok robbanásszerű elterjedését is ez váltotta ki.
Leszögezhetjük, hogy a variációk száma több, mint amennyi időt egy szörfös el tud képzelni a vízen, vagy amennyi felszerelést vásárolni képes, így előbb-utóbb dönteni kell. A döntéshez a fenti összes paramétert figyelembe kell venni. Te melyiket választod?
Hollósi Péter
(Cikkünk eredetileg az Aqua Magazin 152. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)
