Keizer 42 – Szakítás a hagyományokkal

Tulipán, tehenek, sajt, szélmalom, fapapucs, Shell. Füves cigi, vagy piros lámpás negyed Amszterdamban? Rembrandt, esetleg Van Gogh. Repülő Hollandi. Gátakkal védett mélyföld. A Hollandiáról beugró közhelyek mellé mostantól odagondolhatjuk a Keizer 42-est is.

Jó pár évvel ezelőtt egy nemzetközi, hajósszakmai társasággal vacsoráztam. A hajótervezésre kanyarodott a beszélgetés, és viszonylag hamar egyetértés alakult ki arról, hogy manapság egyre kevésbé az egyéni tehetség, inkább a számítógépek és a tervezői szoftverek határozzák meg a trendeket. A kulcsszó az adatbázis, minél nagyobb a rendelkezésre álló adatmennyiség, annál jobb hajó születik. Egy fickó volt csak, aki szembement a megállapítással, és azzal hozakodott elő, hogy az ő fejében van valami elképzelés egy jó hajóról, csak le kellene rajzolni, és kész is a terv. Senki nem válaszolt semmi csúnyát, elvégre úriemberek vagyunk, de mindenkinek megvolt a lesajnáló véleménye. A csókát Siep Keizernek hívták. Hollandus volt.

Néhány hajósszezonnal később Cannes-ban találkoztam újra vele. Hívott, hogy menjek vele a kikötőbe, mert szeretne valamit mutatni. Ilyen kérésre még soha nem mondtam nemet, miért pont most tettem volna? Ráadásul orbitális hiba is lett volna, mert azt a hajót mutatta meg életnagyságban, amiről akkor régen a vacsoránál mint elképzeléséről beszélt.

Egy 42 lábas nyitott hajó csinos vonalakkal: ezt láttam. Kifutottunk a tengerre, és beszippantott a csoda. Mert halk volt a járása (már amennyire két 400 lóerős Volvo motor halk lehet), és olyan játszi könnyedséggel jött siklásba, hogy tényleg észre sem vettem. Nem emelte meg az orrát, nem húzta a vizet, csak egyszerűen felúszott. Kiértünk a nyílt tengerre, ahol már nagyobbak voltak a hullámok, de ez alig hozott változást a hajó mozgásában: mint svájci bicska a holland vajat, úgy vágta a francia hullámokat. Siep rámutatott a műszerfalon egy digitális számjegyre: a pillanatnyi fogyasztás volt az. Megdörzsöltem a szemem, hogy biztosan jól látok-e. Ez a hajó minden tekintetben toronymagasan felülmúlta a korábbi tapasztalataimon alapuló várakozásaimat. Csoda – minden dimenzióban. Ezek után kicsit más szemmel néztem körbe a hajóban, hogy felmérjem, mennyire élhető. Semmi drámai fordulat, mert bent is szuper.

Miután kikötöttünk, beültünk egy bisztró teraszára, közben kérdezgettem, ő meg elmondta, hogy mi történt attól kezdve, hogy megálmodta ezt a hajót. Először is megrajzolta, és ekkor már tudta, amit előtte csak sejtett: jó lesz ez! Megtalálta a testhez illő tökéletes motort a Volvo Penta kínálatában. Részleteiben kidolgozta az alaprajzot és a berendezést, hogy az a legjobban szolgálja a hétvégi, családi szabadidőhajó használati koncepcióját. Aztán összeállt a fejében egy üzleti terv, amihez megnyerte egy nála módosabb barátját. Szakítsunk a hagyományokkal – ez lett a mottójuk, és arra utaltak vele, hogy nem kell ipari konszern, jelentős stáb és óriási költségvetés egy kiváló hajó megtervezéséhez, gyártásához és értékesítéséhez. A tervek már készen voltak, Siep tudásán kívül eddig csak papír, ceruza, vonalzó és számológép kellett a projekthez, kis túlzással persze. A prototípus legyártásra megnyerték a Bavaria gyárat, ahol volt erre szabad kapacitás, gép és szakismeret.

A prototípus építésének a költségeit a tőkéstárssá avanzsált cimbora fedezte, de hittek még páran a projektben, így már épülés közben lett is gazdája az első hajónak. A próbautaknál hamar bebizonyosodott, hogy tényleg sikerült remek hajót építeni. A részleteken is sok múlik, ilyen például a propeller méretezése vagy a kalibrálások, ezekkel sok időt töltöttek, de megérte. Eljött az idő, hogy szakértő újságírókat hívjanak meg tengeri próbautakra, akik elragadtatva írták meg tapasztalataikat, és ezzel megspórolták a cégnek a marketingkiadásokat. Nemcsak a sajtó és a nagyközönség fogadta jól a Keizer 42-es bemutatkozását, de az éppen újraszerveződő Bavaria hajógyár is, akik felfedezték maguknak Siep Keizert, és felkérték őt a gyár motorjacht-divíziójának műszaki vezetésére.

Így lett valóság abból, hogy drága tervezés, saját apparátus, hajóépítő műhely és munkások, valamint marketingre szánt költségvetés nélkül tudtak tökéletes hajót kínálni. A felsorolt költségelemek elhagyásával ráadásul pimaszul alacsony áron.

Csőregh Zoltán

(Hajóbemutatónk teljes terjedelmében elolvasható az Aqua Magazin legújabb számában.)