A vitorlássiker titka a jó csapat

Minden kormányos vágya, hogy legénységéből sikeres és harmonikusan együttműködő egységet faragjon, ám a dolog nem mindig jön össze. Philippe Falle eddig több mint kétszázezer mérföldet hajózott, rendszeresen visz verbuvált társaságokat különböző versenyeken. Szerinte a siker titka abban rejlik, miként kezeli a szkipper az embereit.

Első lépésben fel kell mérni az egyéni igényeket, hogy ki mit vár az együttműködéstől, milyen tervei vannak a csapattal rövid és hosszú távon. Fontos, hogy a tagok őszintén beszéljenek a vágyaikról, hiszen ezzel lehet jó alapokat teremteni a kapcsolathoz. Az elhangzottak alapján fel lehet állítani egy olyan stratégiát, amely lehetővé teszi, hogy minél több cél megvalósuljon. Ezen a ponton a csapat irányítójának hangsúlyoznia kell, hogy az összes elgondolás még a legjobb szándékok mellett sem valósítható meg, ezzel a legénységnek tisztában kell lennie, és ezt el kell fogadnia. Ahogy az csapat többi tagjának egyéni elvárásait is. Megfogalmazható azonban egy közös cél, amelyért mindenki egyformán tud lelkesedni.

Hosszabb utak során előkerül az alvásigény mint egyéni szempont. Vegyes összetételű csapatoknál más alvásmennyiségre van szüksége a résztvevőknek. Itt az egymás segítése lehet a megoldás. Például kritikus helyzetben nem mindenáron azt kell felkelteni, aki következik a sorban, hanem azt, aki pihentebb. Az efféle, toleráns és rugalmas hozzáállás pozitívan hat a legénységre, az egyének háttérbe szorítják saját érdekeiket, a csapat céljait helyezve előtérbe.

Ahogy a kor, úgy a tudásszint is lehet vegyes. A lehető legrosszabb megoldás, ha valakit kizárunk valamiből, amit szívesen csinálna, csak azért, mert „nem ért hozzá”. Sokkal emberibb és hosszú távon kifizetődő megoldás képezni az illetőt, felvértezni a szükséges tudással, ami aztán magabiztosságot ad neki. Jó példa erre a kormányzás. Nagyobb hajókon, ahol két kerék van, a kezdő állhat az egyiknél, míg oktatója a másiknál. Így eleinte közösen végezhetik a feladatot, ami a gyakorlat gyarapodásával áttestálódik az újoncra, a tanár hátrébb léphet, csak felügyelvén a tevékenységet, hogy aztán idővel magára hagyhassa az illetőt.

Ahhoz tehát, hogy egy társaság versenyképes legyen, nem feltétlenül a legmagasabban képzett egyénekre van szükség, sokkal inkább egy megfelelően irányított és menedzselt csapatra.

(Cikkünk teljes terjedelmében elolvasható az Aqua Magazin legújabb számában.)