Vitorlás klubházak a Balaton-parton a két háború közt
A klubházak változatos építészeti megjelenése tervezőik szemléletét tükrözi, akik nemritkán a vitorlássportélet aktív szereplői is voltak.
„Ez a kis és igénytelen acélvázas épület nem akar más és több lenni, mint menedék az időjárás viszontagságai ellen. Hübner Tibor, aki maga is élénk részt vesz a sportéletben, világos érzéssel, tiszta tudatossággal átlátta a feladat igazi lényegét, hogy ide, erre a célra nem rokokó pavillont kell építeni, hanem a feladat tiszta és tárgyilagos megoldását. Végre is ezt a házat nem magasra bodorított hajú, krinolinos hölgyek, selyemfrakkos urak kívánják használni, hanem sportoló emberek, könnyed ruházatú, napbarnította társaság” – tudósítás Hübner Tibor siófoki MAC klubházáról, Tér és Forma, 1935.
A század első felében kibontakozó vitorlásélet klubjaiban a korszak ismert építészeit is felfedezhetjük a tagok közt. Közülük többen a vitorlázó közösségek otthonául szolgáló klubházak kialakításában is részt vettek. Tóth Kálmán Földváron, Svastits Géza Keszthelyen, Káldy Ferenc Füreden legendás vitorlázók voltak, de Hübner Tibor is fontos szerepet játszott a vízisportélet fejlesztésében. A vitorlázás iránti igény ma ismét egyre inkább felfutóban van, egyre több kikötőbővítésről és partmenti építkezésről lehet hallani, miközben a vitorlázás igazi sportértéke talán ma már kevesebbeket vonz. Az egykori sportélet, a közösségi terek kialakítása és építészeti kvalitása épp ezért ma is tanulságokkal szolgálhat.
A Balaton-parti nyaralótelepek kialakulása új épülettípusokat hívott életre, amelyek a tópart karakterét is formálták. Ezek közé tartoznak a közösségi életben is fontos szerepet játszó kikötői klubházak, amelyek közül már csak néhány lelhető fel eredeti formájában. Az épületek formálásában a korabeli nemzetközi áramlatok, a tengerpartok és távoli tóvidékek inspirációját is felfedezhetjük. Érdemes megvizsgálnunk milyen regionális kölcsönhatások formálták a két háború közti Balaton-part építészeti identitását.
A vitorlázás közösségi épületei már a századfordulón megjelentek a Balaton-parton. A korszak klubéletében elsősorban a felsőbb rétegek képviseltették magukat, az 1912-ben megalapított Magyar Királyi Yacht Club Füreden és Földváron alakított ki reprezentatív központokat. A klub elődje, az 1883-ban Füreden megalakult Stefánia Yacht Egylet számára Hauszmann Alajos tervezett faszerkezetű klubházat, amely a korszak kedvelt hegyvidéki villa architektúráját alkalmazta a vízparti funkcióhoz. A házat 1921-ben „áthelyezték”: az eredeti formát követve és egyes szerkezeteit újból felhasználva néhány méterrel távolabb építették fel, az eredeti faszerkezet helyett már falazott szerkezetekkel.
A földvári kikötőben szintén hamar pezsgő klubélet alakult ki. 1905-ben épült fel a közelmúltban megújított Balaton Klub tágas közösségi tere. A Zielinski Szilárd és ifj. Ray Rezső által tervezett épület az ország első nem ipari célú vasbeton szerkezetű épülete volt, az architektúrája a fa építészet logikáját a vasbeton formálásával értelmezte újra. Az épület innovatív megjelenése a későbbi klubépületek számára is irányadóvá vált. A közelében állt az „Indián-telep” néven is ismert Törley-ház is, amely az államosításig szintén a klubéletet szolgálta. Tervezője a korábbi klubház tervezésében is részt vevő ifj Ray Rezső volt, a vasbeton szerkezetek innovatív formálására törekvő szemlélete a Törley-ház megjelenésében is érvényesült. A ház nevét a pezsgőgyáros építtetője, Törley József nyomán kapta. A szocializmus idején mindkét ház új funkciót kapott, a Balaton Klub a Hajtóműgyár, a Törley-ház az RIV Golyóscsapágy üdülőjeként működött. Sajnos utóbbi épület a Balaton Klubbal szemben nem kapott újabb esélyt, néhány évvel ezelőtt elbontották – a cikk további részében Hungária Yacht Club, Magyar Athleticai Club, balatonszemesi vigaó, Almádi Yacht Club, Tihany Yacht Club, a folytatás megtalálható ide kattintva.
