Megmenthető a Nagy-korallzátony?

A térségbe négy évvel ezelőtt elsőként betelepített korall-lárvák nem csupán egészséges virágállatokká fejlődtek, hanem átvészeltek egy közelmúltbeli korallfehéredést is és készen állnak a szaporodásra.

Peter Harrison, az ausztrál Southern Cross Egyetem tengerökológiai kutatóintézetének igazgatójának a vezetésével fejlesztették ki azt a korall-lárvabetelepítési technikát, amelynek első lépéseként a korallpolipoktól származó nagy mennyiségű spermiumot és ivarsejtet gyűjtenek be minden évben a zátony térségében.

A speciális környezetben nagyjából egy hétig nevelt lárvákat a Nagy-korallzátony fehéredés sújtotta területeire telepítik be. Harrison csapata először 2016-ban ültetett át lárvákat a Heron-sziget környékére, ahol mostanra több mint hatvan virágállat áll készen arra, hogy a program első reprodukcióképes populációjává válva jövőre szaporodni kezdjen.

A betelepített korallok átmérője változó – néhányuk csak pár centiméteres, de akad köztük tányér méretű is –, mindegyik egészséges, annak ellenére, hogy a Heron-sziget környékét korallfehéredés sújtotta márciusban. A kutatók szerint a márciusi volt az eddigi legkiterjedtebb, és öt éven belül a harmadik korallfehéredés a zátony térségében.

A korallok nagyon érzékenyek a körülöttük lévő víz hőmérsékletének változására. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, színüket adó és a tápanyagaik előállításában kulcsszerepet játszó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Amennyiben ez a kifehéredés hosszú ideig fennáll, a korallok éhen halhatnak, ha viszont néhány héten belül visszaépülnek a szöveteikbe az algák, akkor általában felépülnek.

A James Cook Egyetem tanulmánya szerint a Nagy-korallzátony virágállatainak több mint fele odaveszett az elmúlt három évtizedben, a szakemberek pedig amiatt aggódnak, hogy a koralltelep egyre kevésbé tud regenerálódni a tömeges korallfehéredések után.

(MTI)