Kikötési tanácsok

Ahhoz képest, hogy mekkora értéket képvisel egy-egy jacht, elég sokszor tapasztalhatjuk: a hajótulajdonos sajnálja a pénzt a megfelelő minőségű kikötőeszközökre. Sokmilliós hajókat láthatunk kétes minőségű, a szükségesnél sokkal vékonyabb vagy rettentően elhasználódott madzagokkal kikötve, rossz helyen felkötött ütközőballonokkal vagy azok nélkül.

A kikötéshez a legcélszerűbb poliamid (nylon) köteleket használni, mert ezek elég tartósak, kopásállók és a nyúlásuk elég nagy ahhoz, hogy megfelelő kötélhossz esetén rugalmas gumibetét nélkül is csillapítsák a hajó mozgásából eredő rángatást. Ha sokáig szándékozunk a kikötőben tartózkodni, netán egész télre a vízben hagyjuk a hajót, ajánlatos megkettőzni a köteleket, így jobban megoszlik a terhelésük. A kopás elkerülésére célszerű a kötelekre a súrlódásnak kitett helyeken – a móló kőszegélyénél, a kötélvezetőkben és a kötélgyűrűkben – védőburkolatot erősíteni, amely készülhet bőrből, de használt tűzoltó- vagy víztömlőből is. A lényeg a jó rögzítés.

A marinák némelyike igen zsúfolt, ezekben nehéz szabad kikötőhelyet találni, különösen a főszezonban. Ezekben jobb minél korábban lefoglalni a helyet. Az ilyen marinák meglátogatásakor célszerű rádión előre bejelentkezni és közölni a személyzettel a hajó fő méreteit, így meg tudják mondani, van-e hely. Ám még ilyenkor is célszerű az ismeretlen kikötő előtt végigvitorlázva megszemlélni a kikötő vízterületét, a bent álló hajókat, a kikötőeszközök rendszerét, a vízmozgást és a szélirányt, hogy bent már ne érjen meglepetés. Nagy tengeri marinákba motorral bemerészkedve ezt a benti vízterületen is megtehetjük, de csak akkor, ha motorunk kis sebességnél előre- és hátramenetben is megbízható, a hajónk manőverképes és értünk is a kezeléséhez. A részletes kikötői térkép nagy segítség, de ne bízzunk meg benne teljesen, mert a kikötésünk előtti öt percben is történhetett változás.

A kikötés előtt időben készítsük ki a köteleket és a puffereket. Ezekből a lehető legtöbbet rakjuk ki, de legalább kettőt tartalékoljunk arra az esetre is, ha az esetleg később érkező, mellénk álló hajó parancsnoka gondatlan vagy netán alulképzett. A puffereket osszuk el a hajó hosszában, a szélsők a leghátsó és a legelső korlátlábnál legyenek. Ez még akkor is fontos, ha a hajóoldal íveltsége miatt a szélső pufferek távol esnek a parttól, mert a kikötőkötelek rányúlása, lazulása vagy szakadása esetén megvédik a sérüléstől a hajóorr és hajófar környékét. Ügyeljünk arra, hogy a pufferek megfelelő magasságban legyenek.

A mellső és hátsó kikötőbikákról a köteleket a kötélvezetőkön át kell kivezetni. Ha nincsenek, akkor ügyeljünk arra, hogy a legénység a kötelet a bikára való felkötés után az oldalkorlát alatt vezesse ki. Ha ezt elfelejtik, akkor a kötél felfekszik a korláton és megterheli, esetleg letépi annak kötelét. Ha van elég hely a mólónál, akkor a legénység a karikába szedett kötelekkel a hajó part-felőli oldalának közepe táján várakozzon, a kormányos pedig 30-40 fokos szögben, az esetleges áramlással ellentétes oldalról és lehetőleg szél alól közelítse meg a mólót. Készüljünk fel arra, hogy a hajó lendületét esetleg a motor kis hátrajáratásával fékezzük.

Ha a parti bakok elég távol vannak egymástól (legalább két hajóhossznyira) és rövid ideig maradunk a kikötőben, elég egy orr- és egy farkötelet kiadnunk. Ha a parti bakok távolsága kisebb, netán a hajó végeivel esnek egy vonalba, illetve a far- meg az orrkötél a partra merőlegesen áll, egy hátratartó kötelet kell kiadnunk a hajó orrbikájáról a parti hátsó bakra, valamint egy előretartó kötelet a hajó farbikájáról a parti mellső bakra. Ezek a springnek nevezett kötelek egymást keresztezik. Ha sokáig maradunk a kikötőben, netán felügyelet nélkül hagyjuk a hajót, a springköteleket akkor is ki kell tennünk, ha a parti bakok távolabb vannak egymástól.

Ha egy másik hajó mellé kell kikötnünk, mert már nincs szabad hely a móló mellett, akkor ezt csak az illető hajó vezetőjének kifejezett hozzájárulásával tehetjük meg, és csak akkor, ha a marina személyzetének sincs kifogása ellene. Ilyenkor lehetőleg a sajátunknál nagyobb hajót válasszunk (vagy legalább ugyanakkorát), és ha lehet, olyat, amelyik nem szándékozik nálunk korábban elhagyni a kikötőt. Amikor a másik hajó mellé állunk, a lehető legnagyobb óvatossággal, motorral közelítsük meg, és úgy álljunk mellé, hogy az árbocok ne legyenek egy vonalban, különben a hajók esetleges dülöngélésekor az árbocok összeakadnak.

A hajók végeit egy-egy keresztkötéllel kössük össze, valamint adjuk ki a két egymást keresztező springet a hajók orr- és farbikái között. Ezenkívül célszerű, ha az újonnan érkezett hajó is kiad egy-egy orr- és farkötelet a parti bakokra, tehermentesítendő a belső hajó köteleit. Ha kettőnél több hajó köt egymásra, a szélső hajóról feltétlenül szükséges az orr- és farkötél kiadása a partra.

Ha az egymás mellé kötött hajók közül a belső (part felőli) készül elhagyni a kikötőt, azt feltétlenül a szél és az áramlat segítségével, azok irányában kell megtennie.

Tegyük fel, hogy a szél a hajók orra felől fúj és az áramlat is onnan érkezik: ilyenkor a belső hajónak hátramenetben kell kikecmeregnie. Ehhez üresjáratban kell elindítani a távozni készülő hajó motorját, azután a külső hajó farbikájáról egy hosszú kötelet kell a két hajó között előrevezetni, azzal a belső hajót az orra körül megkerülni és a far felőli parti bakra lazán ki kell adni. Ezután be kell vonni a belső hajó összes kikötőkötelét, valamint a hajókat egymással összekötő köteleket. Ha ez megvan, akkor a külső hajón a partra kiadott kötelek közül a farkötelet be kell vonni. A belső hajó most már akadálytalanul megkezdheti a lassú hátrálást a motorral. Ahogy a belső hajó eltávozik, a külső hajó két parti kötelét egyre rövidebbre kell húzni, és végül ezek segítségével a külső hajót a part mellé kell állítani. Ha a szél a hajók fara felől fúj és az áramlat is onnan érkezik, fordítva kell eljárni.