Jimmy Cornell – Életem a tengeren
Jimmy Cornell, az erdélyi származású világhírű vitorlázó elnyerte a British Yachting Awards életműdíját.
Az idén 85 éves Jimmy Cornell tavaly elnyerte a British Yachting Awards életműdíját. A 2007-ben Szenvedélyem a tenger címmel megjelent könyve sikerét látva Jimmy ismét felkért a legfrissebb kiadás fordítására, ugyanis az elmúlt majd két évtizedben számos újabb kalandos utat tett és több sikeres versenyt szervezett, amik szintén bekerültek az új könyvébe.
Aqua: A nevedet azok a vitorlázók is ismerik, akik nem olvasták a Szenvedélyem a tenger című könyvedet. Tudják rólad, hogy Erdélyben születtél, hogy a nevedhez fűződik az Atlantic Rally for Cruisers és számos föld körüli vitorlásverseny, és senki nem írt annyi kiváló szakkönyvet a vitorlázóknak, mint te.
Jimmy Cornell: Romániában nőttem fel, az összes között a legrosszabb kommunista diktatúra alatt. Apám politikai fogoly volt, és börtönben halt meg, amikor én 19 éves voltam. Aztán 23 éves koromban megismerkedtem néhány angol turistával, köztük egy velem egyidős lánnyal, Gwendával. Hatvan évvel később még mindig együtt élünk.
Nagyon szerencsés voltam, hogy a házasságunk révén sikerült elhagyni Romániát, és Angliában telepedtünk le. Állást kaptam a BBC-nél, ami nagyszerű volt, én mégis úgy döntöttem, hogy nem akarok ott maradni örökre.
A BBC-nek volt egy jachtklubja. Miután párszor elmentem vitorlázni, rájöttem, hogy a célom megvalósítható – vagyis nem őrült álom, hogy legyen egy saját hajónk. 1975-ben felmondtam a BBC-nél, és a családommal elindultunk. Harmincöt évesek voltunk, a két gyermekünk hat és nyolc.
Eredetileg hároméves föld körüli utazást terveztünk, de végül több mint hat év lett belőle, és 60 ezer mérföldnél is többet hajóztunk.
Aqua: Milyen tanácsot adnál azoknak, akiknek hasonló álmaik vannak?
J. C.: Még ezekben a nehéz időkben is azt mondom, ha valóban szeretnél valamit megtenni, még ha ez áldozatot igényel is, akkor is tedd meg. Most 85 évesen az életemre visszatekintve azt mondhatom, hogy nem bántam meg semmit.
Láthatod, és ezt a könyvemben is leírom, hogy a hozzáállásom az, hogy ha valamit igazán meg akarsz csinálni, akkor csináld meg. Jó példa erre a legújabb ötletem. Számos sikeres tengeri vitorlásverseny megszervezése után pár hónapja az jutott eszembe, hogy egy olyan vitorláseseményt szervezzek, amely az Antarktiszt és az Arktiszt köti össze.
És most itt jutok el oda, hogy milyen a hozzáállásom az élethez. Amikor új ötletem támad, és úgy gondolom, hogy az jó, soha nem riadok vissza attól, hogy problémák merülhetnek fel. Ez úgy van, mint a házasságban: ha előre tudnád, hogy mi minden mehet rosszul, akkor talán meg sem házasodnál.
Ez a délről északra haladó rali 2026-ban indul, de ez nemcsak egyszeri alkalom lesz, hanem évente megrendezzük. Viszont valószínűleg 25 hajóra kell korlátoznunk a résztvevők számát.
Aqua: A vitorlázás terén elért eredményeid közül mire vagy a legbüszkébb?
J. C.: Nem mondanám, hogy bármire is büszke vagyok, viszont nagyon boldog vagyok a családi életemmel. Harmincnyolc transzatlanti és csendes-óceáni, valamint hét világ körüli ralit rendeztem. De ugyanígy örülök a világszerte ismert könyveimnek. Talán a legkülönlegesebb, ami vitorlázóknak még soha nem készült, a meteorológiai útvonaltervező térképsorozat, a Cornells’ Ocean Atlas, amit Ivan fiammal közösen szerkesztettünk.
Van valami, amit kicsit sajnálok, hogy nem jött össze: az Elcano Challenge. Ebben az volt a célom, hogy csak szél és elektromos motor hajtotta hajóval hajózzam körbe a világot. Sajnos jött a Covid, és keresztülhúzta a számításaimat. Nagy kár, ez az egy, amit nagyon bánok.
Aqua: Az új könyvedben leírod, hogy az Északnyugati-átjáróba olyan, általad „ideálisnak” tartott hajóval indultál, aminek a koncepcióját te alkottad meg, míg a francia Garcia Yachts tervezte és építette. Mi a helyzet ezzel az együttműködéssel?
J. C.: A projekttel nagyon elégedett vagyok. A Garcia Exploration 45 az egyik azon kevés vitorlás hajó közül, amit egy tapasztalt túravitorlázó, nem versenyző tervezett. Az együttműködésünk révén született hajótípus továbbra is rendkívül sikeres, eddig több mint 60 Exploration 45-öst adtak el, valamint az Exploration 52 és 60-as modellből is számos példány talált gazdára.
Aqua: Közbevetem, Cherbourgban volt alkalmam egy Exploration 52-est megnézni. Egészen elképesztő, mi minden fér el egy ekkora hajóban!
J. C.: A koncepcióm bevált, ez az a hajótípus, amire büszke lehetek. A könyvemben leírom a hajóim evolúciós fejlődését, tehát nem előzmény nélkül való, hogy ideálishoz közeli elképzelést sikerült megvalósítani a francia barátaimmal együtt. Most láttam egy riportot, hogy tavaly három Exploration 45 haladt át az Északnyugati-átjárón, egy pedig eljutott az Antarktiszra, ami egészen rendkívüli.
Aqua: Mik voltak a legnagyobb problémák, amikkel hajózás közben szembesültél?
J. C.: Miután a családom már nem hajózott velem, kénytelen voltam legénységet felvenni. Ekkor első kézből tapasztaltam azokat a problémákat, amikkel azok szembesülnek, akik nem barátokkal és nem családtagokkal vitorláznak. Ha a legénységeddel igazán jó barátok vagytok, akkor képesek vagytok megoldani a kényes helyzeteket, de akiket nem ismersz elég jól, ez már nem megy olyan könnyen. Szóval légy nagyon óvatos, amikor legénységet választasz, mert egy rossz döntés tönkreteheti az egész utazást és a terveidet. Ezenkívül nagyon fontosnak tartom, hogy legyél önellátó.
(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 169. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)
