Három év alatt a Föld körül – az Aquijo útja, második rész

A 86 méteres Aquijo nemrég lenyűgöző kalandokkal teli, világ körüli hajózást teljesített. Gerhard Veldsman kapitány mesélt az élményeikről.

Az első részben: az Aquijo tervezése és a „kamu” Horn-fok.

…a világnak ezen a részén az időjárás egy pillanat alatt megváltozhat, a szélcsendből nagyon hamar lehet 60 csomós szél. A jég itt egy éjszaka alatt is jelentősen meg tud hízni, az ember könnyen ébredhet arra, hogy a jacht beállt. Veldsman számára Patagónia volt az egész túra fénypontja, az Aquijo még néhány charterhetet is lebonyolított, amíg a régióban tartózkodott, mielőtt áttelepült volna Dél-Amerikába, hogy Costa Rica, Puerto Rico és a Galápagos-szigetek körül túrázzon.

Az Aquijo ezután visszahajózott a Csendes-óceán déli részére és Francia Polinéziába, de ez nem sima átkelés volt. A túra során az Aquijo helyi idegenvezetőket, tudósokat, szakértő búvárokat látott vendégül, igyekezve megtalálni a legjobb embereket az egyes kalandokhoz. „Zajlott az élet, minden napra jutott egy kirándulás, ráadásul idegenvezetővel. Ilyenkor rendkívül fontos, hogy a megfelelő idegenvezetőket szerezzük meg, mert ilyen helyekre rendszerint csak egyszer megy az ember.”

Az egyik trópusi kalandnak majdnem végzetes következményei lettek: „Búvárkodtunk Tongán, a Fidzsi-szigeteken és Vanuatun is, de a főnökünk valahol elkapott egy fertőzést, amibe majdnem belehalt, mert a trópusokon az apró vágások és zúzódások gyorsan elfertőződhetnek.”

Pápua Új-Guinea volt az utazás másik meghatározó pillanata, amely Patagóniával egyenrangú, az Aquijo egy rövid új-zélandi karbantartási időszak után indult oda. „Pápua Új-Guinea félreeső helyen fekszik, de a természeti környezet és a törzsi szokások gyönyörűek. A helyi vezető mélyen bevitt minket a dzsungelbe, és még a bainingi tűztáncot is láttuk. Ez egy hagyományos éjszakai szertartás, amely a törzs több, az életet megváltoztató eseményét ünnepli, például a fiatal férfiak felnőtté avatását. A törzs tagjai szenvedélyes, táncalapú rituálékon vesznek részt. Biztos, hogy oda visszamegyünk, mert ezek a törzsek 20 év múlva már nem fognak létezni, de most még láthatjuk a krokodilembereket, akik úgy sebzik meg magukat, hogy úgy nézzenek ki, mint a krokodilok, csontokkal az orrukban, és a dzsungelben élnek. Rájuk visszagondolva borsódzik a hátam.”

Pápua Új-Guinea Új-Írország tartományában újabb orvosi incidens is történt, az egyik stewardess keszonbetegség áldozatává vált: „El kellett vinnem őt a legközelebbi dekompressziós kamrába, a lehetőségünk pedig Port Moresby (Pápua Új-Guinea fővárosa), a világ egyik legveszélyesebb városa vagy Ausztrália (majdnem 900 tengeri mérföldre) voltak.” A stewardess végül Ausztráliába repült, ahol teljesen felépült.

A búvárkodás szerves része volt a túrának, a fedélzeten tartózkodók együtt úszhattak bálnákkal és cápákkal, valamint korallzátonyokat csodálhattak meg. „A Csendes-óceán déli részén sok minden a vízben és a víz alatt történik. Egy jól ismert helyi búvár, Rodolphe Holler lett a vezetőnk, vele olyan közel úsztunk a bálnákhoz, hogy meg is érinthettük volna őket.”

Az Aquijo jelenleg Palma de Mallorcán pihen, közel 9000 tengeri mérföldre a bálnáktól, amelyek éves vándorlásuk során érintik Francia Polinézia vizeit. Ám már készülnek a tervek az újabb globális vándorlásra: az Északnyugati átjárón keresztül vissza a Csendes-óceánra, onnan pedig Japánba. A kalandvágyó tulajdonosokkal és Veldsmannal a kormánynál nem kétséges, hogy a világ legnagyobb ketche bármilyen helyzettel megbirkózik.

(fotók és forrás: boatinternational.com)