Három év alatt a Föld körül – az Aquijo útja, első rész

A 86 méteres Aquijo nemrég lenyűgöző kalandokkal teli, világ körüli hajózást teljesített. Gerhard Veldsman kapitány mesélt az élményeikről.

„Amikor egy gleccser megreped, és egy lakásnyi méretű jégtömb a vízbe esik, az olyan hangot ad, mint egy puskalövés.” Kevés dolog van az életben, ami összehasonlítható lenne azzal a látványossággal, amint egy magányos, 86 méteres vitorlás jacht a chilei fjordok egyik óriási gleccsere előtt horgonyoz. Veldsman, legénysége és az Aquijo tulajdonosai számára azonban ez csak egy volt a világ körüli vitorlásút során átélt félelmetes találkozások közül. A Földközi-tengerről indulva a Zöld-foki szigetekre, majd Patagóniába és Óceániába mentek a több mint három évig tartó útjuk során.

A 86 méteres Aquijo a világ legnagyobb ketch típusú vitorlása, két holland óriáscég közös munkájának gyümölcse: a Vitters és az Oceanco egyesítették erőiket ennek az unikális vitorlásnak a megépítéséhez. 2010-ben Bill Tripp rajzolt meg egy olyan jachtot, amely egyszerre alkalmas föld körüli hajózásra és versenyzésre. Ez hozta össze a két hajógyárat: a Vitters a nagy teljesítményű vitorlás, az Oceanco pedig a 80 méteres szuperjachtok terén szerzett tapasztalatait hozta.

Az Aquijo tervezését a rugalmasság igénye befolyásolta. Az ébredő erőket egyenletesen osztották el a vitorlákon, közben igyekeztek a vitorlák és az alkatrészek számát a lehető legalacsonyabb szinten tartani. Az eredmény: gyors vitorlaállítás, könnyű manőverezhetőség, gyors hajó.

Ez a kialakítás arra is lehetőséget teremt, hogy a hajó zord körülmények között is helytálljon – és erre többször szükség volt. Már a túra első szakasza – Zöld-foki szigetek, Punta del Este (Uruguay), Patagónia – is figyelemre méltó volt, de amikor a jacht elérte az argentínai Ushuaiát, a tulajdonosok rendkívül szeles környezetbe kerültek.

„Felvettük a tulajdonosokat egy négyhetes útra, amelynek során megkerültük volna a Horn-fokot” – mesélte Veldsman az expedíció térképei fölé hajolva. „A False Horn nevű helyen horgonyoztunk le – ez egy védett terület, amelyet gyakran összetévesztenek a Horn-fokkal –, és emlékszem, hogy azt mondtam magamban: ha reggel 45 csomónál erősebben fúj a szél, akkor törlöm a programot. Amikor felébredtünk, 50 csomó fölött fújt a védett horgonyzóhelyen – az ember ilyenkor szép óvatosan visszaoson a bázisra. Kidugtuk a hajó orrát a False Hornból, ott 60 csomós szélsebességet mértünk. De mégis folytattuk az utat és körbehajóztuk a fokot az Aquijóval. Széllel szemben haladni, ez volt a legrosszabb rész, síszemüvegben, szakadt az eső és a havas eső, de a tulajdonos és az egész családja kint dekkolt – elképesztő volt.”

Innen az Aquijo Patagóniába hajózott – a nem hivatalosan Glacier Alley néven emlegetett részen keresztül –, egészen a chilei Puerto Monttig. Ez a szakasz megerősítette a kapitányt abban, hogy az ehhez hasonló elszigetelt helyeken a legaprólékosabb tervezésre van szükség: „Ezen a részen mindentől nagyon távol voltunk, nagyok a távolságok is. Sehol nem lehet élelmiszert venni, egyáltalán nincs civilizáció, egészen hihetetlen vidék. De a hajót épp erre építették, szóval elég jól fel van szerelve, hogy bírja a hideg időjárást, mi pedig elég élelmet, üzemanyagot és vizet viszünk magunkkal, hogy szinte bármivel megbirkózzunk.”

Folytatjuk…

(fotók és forrás: boatinternational.com)