Hajózási etikett

A hajózás, mint szabadidős sport, több mint háromszáz éves múltra tekint vissza. Ez alatt az idő alatt számos szokás és hagyomány alakult ki, hogy ezek segítségével a hajósok némileg könnyebben birkózhassanak meg az elemekkel.
Nem számít, hány éve hajózik valaki: egyedül, kint a nyílt vízen, mindenki érzi azt a bizonyos feszültséget. (Ha netán mégsem, ideje áttérni a golfozásra…) Akár a nyílt vízen vagyunk, akár horgonyzunk, kikötünk, vagy barátokkal hajókázunk, ne nehezítsük hajóstársaink életét azzal, hogy semmibe vesszük a szokásokat és hagyományokat.

Menet közben
Magától értetődő, hogy a balesetek elkerülése érdekében vannak bizonyos közlekedési szabályok, amelyek a mérvadóak a vízen. De mi történik akkor, ha épp nincs balesetveszély? Ilyenkor bármit lehet, akkor is, ha közelünkben mások is hajóznak? Mindenekelőtt sose felejtsük el, hogy mi vagyunk felelősek a hajónkért és a hajó által okozott esetleges károkért.

Amikor egy lassúbb vízi járművet előzünk nyílt vízen, mindig lassan menjünk, hogy minél kisebb hullámverés érje a másik hajót, és hagyjunk annyi helyet a két hajó között, amennyit a mélységi viszonyok megengednek. Kevés rosszabb dolog van annál, amikor egy lassabban haladó hajón épp reggelit készítünk, és hirtelen nagy hanggal elhúz mellettünk egy gyors hajó – a szétfröcskölő sült szalonna és a kiömlött kávé összetakarítása a hajókonyhában nem túl kellemes.

Azt se felejtsük el, hogy időnként az éppen előzött hajónak is lassítania kell, hogy alkalmazkodjon az őt előző vízi járműhöz. Ha például mi nyolc csomóval haladunk, a minket előző hajónak körülbelül 10 csomóra kell csökkentenie a sebességét, hogy meglegyen a megfelelő sebességkülönbözet. Azonban 10 csomós sebességnél még mindig elég kellemetlen hullámzás jön létre, így célszerűbb, ha mi négy csomóra lassulunk, így az előző hajónak a hat csomós sebesség még megfelelő ahhoz, hogy megelőzzön minket, és az általa keltett hullámok is jóval kisebbek lesznek.

Egy kibontott vitorlával haladó hajó előzésénél lehetőleg a szél alatti oldalon vagy a hajó faránál haladjunk el, hogy ne blokkoljuk a szelet.

Horgonyzás és kikötés
Mindig lassan közelítsük meg a horgonyzóhelyet és a kikötőt. Ez kicsit olyan, mint amikor új környékre költözünk – azt szeretnénk, ha jól kijönnénk az új szomszédainkkal. Vigyázzunk tehát, hogy ne verjünk túl nagy hullámokat, amik zavarhatják a többi hajó utasait evés vagy ivás közben.

Fontos tudnivaló, hogy horgonyzáskor az a hajó határozza meg a kilengési szöget, amelyik egy adott helyen elsőként lehorgonyoz. Soha ne horgonyozzunk túl közel egy másik hajóhoz. A szél változhat, és a horgonyláncok pillanatokon belül összegabalyodhatnak, a hajók pedig egymáshoz ütközhetnek. Soha sem fogom elfelejteni azt a zűrzavart egy éjszaka, amikor a brit Virgin szigeteknél egy késő éjjel érkező hajó túl közel horgonyzott le a szomszédjához. Hajnali háromkor fordult a szél, a horgonyláncok összetekeredtek, és a két dühös hajótulajdonos ruha nélkül, zseblámpával a kezében kiabált és szitkozódott – nem volt valami szép látvány. Ha már a zseblámpáknál tartunk: ha muszáj használnunk, vigyázzunk, ne vakítsunk el vele másokat.

Mielőtt lehorgonyzunk, gondoljuk át, hogyan is fogunk viselkedni. Ha zenét akarunk hallgatni, sokan vagyunk a fedélzeten, gyerekek és esetleg állatok is vannak velünk, és még mondjuk barbecue-partit is tervezünk, akkor minél távolabbra, a széliránnyal ellentétesen álljunk meg. A víz nagyon jól továbbítja a hangokat, és sok hajós korán fekszik le, hogy reggel korán indulhasson útnak – tartsuk tiszteletben a nyugodt alváshoz való jogukat. Azt se felejtsük el, hogy a beszélgetésünk is tisztán hallatszódhat a másik hajón.

Ha éjszaka partra akarunk szállni a csónakkal, vagy másokat akarunk meglátogatni a környező hajókon, használjuk az evezőket, és ne motorral menjünk. Végül is nem lehet olyan messze a part, hogy ne tudnánk kievezni. Némelyik hajós barátságos, és szívesen ismerkedik, míg mások visszahúzódóbbak és szeretnék, ha békén hagynák őket. Ha meglátunk másokat a többi hajón, legyünk barátságosak, de soha sem tolakodóak – kivéve persze, ha látjuk, hogy szívesen vennék a közeledésünket. Kialakult szokás, hogy amikor csónakkal megközelítünk egy horgonyzó hajót, mindig a hajó jobbcsapásán tegyük, úgy két-három méteres távolságban. Ha beszédbe elegyedünk valakivel, de érezzük a hangján, hogy nem igazán szeretne barátkozni, ne erőltessük.

Mielőtt beállunk egy kikötőhelyre, mindig szerezzük meg az engedélyt. Esetleg foglalt lehet vagy nem alkalmas a hajónk számára.

Kikötői illemtan
Amikor megállunk üzemanyagért, vegyük figyelembe, hogy mások is várhatnak tankolásra. Soha ne hagyjuk ott a hajónkat, hogy például vásárolni menjünk. Ha el akarunk intézni egy-két dolgot a szárazföldön, kössünk ki biztonságosan, tankoljunk, fizessünk és menjünk át egy másik kikötőhelyre.

Ha már kikötöttünk, és a marinában nincs kikötőmester, udvarias dolog, ha segítünk a közelünkben lévőknek a kikötésben. Ez ugyan oximoronnak tűnhet, de a hajósok között létezik egyfajta szövetség. Mindenkinek joga van a saját területéhez, de mindenki segít a másiknak, ha úgy adódik.

Figyeljünk arra, hogy tisztán tartsuk a hajónk körüli területet. Tekerjük össze a köteleket, az elektromos kábeleket úgy használjuk, hogy azokba ne botoljon el egy arra járó, aki épp az új radar-reflektorunkat csodálja. A vödröket, felmosófákat, kikötőköteleket a helyükön tartsuk, ne szétszórva a fedélzeten. Ha végeztünk olyan eszközök használatával, amelyet közös használatra szántak, mindig tegyük vissza őket a helyükre, hogy mások is hozzáférjenek.

Hogyan fogadjunk vendégeket a fedélzeten
Ha vendégeket hívunk a hajónkra akár csak egy napra, egy hétvégére, vagy egy hosszabb túrára, készítsük fel őket, mit várunk tőlük – ez különösen fontos, ha olyanokról van szó, akik nem jártasak a hajózásban. Ha azt szeretnénk, hogy segítsenek a fedélzeten, ezt tegyük egyértelművé (és azt is, mi az pontosan, amit csinálniuk kell), mielőtt utasítanánk őket a fedélzet felmosására vagy a kötelek kezelésére. Ha különleges viselkedési „szabályaink” vannak a hajónkon (például ivással, dohányzással kapcsolatosan), ezeket feltétlenül közöljük a vendégekkel érkezésük előtt. Mondjuk meg előre, milyen ruházatot hozzanak magukkal. Győződjünk meg róla, hogy vendégeink rendelkeznek csúszásgátlós fedélzeti cipővel. Ha azt tervezzük, hogy partra szállunk és nem csak a strandon szeretnénk heverészni, jó, ha van a vendégeinknél megfelelő ruha a fürdőruhán és sorton kívül. Hívjuk fel a figyelmüket a hajón lévő kevés helyre, és kérjük meg őket, hogy sporttáskába vagy más, összehajtható táskába pakoljanak.

Ha külföldi kikötők látogatását is tervezzük, szóljunk előre vendégeinknek, milyen iratokra lesz szükségük, és tájékoztassuk őket a helyi szokásokról is.

Amikor megérkeznek, jelöljünk ki egy-egy tárolóhelyet nekik, és kérjük meg őket, hogy holmijukat mindig az adott helyen tartsák. Menet közben veszélyes helyzeteket teremthet a hajón szétdobált ruha vagy más felszerelés.

Magyarázzuk el a vendégeknek, hogy az indulás ideje függhet az ár-apály változásaitól és az időjárástól is. Hívjuk fel a figyelmüket, hogy jóval a kitűzött indulási időpont előtt már a fedélzeten kell lenniük, indulásra készen, elpakolva.

Mondjuk el, hogy a reggeli kelés ideje függ a napi tervünktől, és attól is, hogy kinek hogy kényelmes a hajón. Először nekünk, a skippernek kell felkelnie, majd hamarosan a többieknek is. Figyelmeztessük a vendégeket, hogy a hajón limitáltak a mosdóhasználati és a fürdési lehetőségek, így ennek tudatában, a többiekre figyelve használják azokat. Tanítsuk meg őket a hajóvécé helyes használatára, és magyarázzuk el a menet közbeni víztartalékolás fontosságát.

Azt is mondjuk el, hogy amikor este lefekvésre szólítjuk fel a hajó utasait, akkor valóban ideje nyugovóra térni. Ismertessük a tankolás és a kikötőbe való beállás és kiállás folyamatait. Legyünk benne biztosak, hogy ha velünk esetleg történne valami, a fedélzeten valaki tudja kezelni a rádiót, hogy segítséget hívjon. Ha lényegretörőek és őszinték vagyunk a vendégeinkkel, biztosak lehetünk benne, hogy mindenki élvezni fogja a hajózást és utunk is biztonságos lesz.

Mit tegyünk és mit ne a kikötőben
Időnként előfordulhat, hogy túlságosan önelégültté válunk, és nem hallgatunk a józan észre. Következzen néhány jó tanács, hogyan kerülhetjük ezt el, biztonságosabbá és kellemesebbé téve a kikötőbeli tartózkodást saját magunk és a minket körülvevő hajósok számára.

Mindig tekerjük fel és tisztázzuk a felesleges köteleket. Ez nem csak profibb megoldásnak néz ki, hanem balesetet is megelőzhet. Gondoljunk csak bele, kinek a hibája, ha a rendetlen köteleinkben elbotlik és megsérül valaki?

Az elektromos vezetéket mindig a dokkon lévő áramforrásból húzzuk ki először. Sokszor látni, hogy a hajón húzzák ki a kábeleket, aztán kiadják a partra, vagy ami még rosszabb, ők maguk viszik ki a dokkra és csak ezután csatlakoztatják le a parton lévő áramforrásról. Ez nagyon veszélyes, hiszen könnyen megcsúszhat valaki egy áram alatt lévő kábellel a kezében, és a vízbe eshet.

Soha ne csatlakoztassuk a parti vízellátást biztosító vezetéket a hajónkon lévő vízberendezés nyomás alatt lévő részéhez, még akkor sem, ha nyomáscsökkentő szeleppel rendelkezünk. Könnyen megtörténhet ugyanis, hogy elsüllyed a hajónk, elég annyi ehhez, hogy a cső egyik csatlakozása elengedjen, vagy egy flexibilis rész megrepedjen, és a hajónk máris tele lesz vízzel. Ennél sokkal jobb megoldás, ha fokozatosan töltjük fel a víztartályunkat a cső segítségével, és egy fedélzeti víznyomás-pumpát használva jutunk a szükséges mennyiséghez. Ha ebben az esetben történik valami, nem juthat több víz a hajóra, mint amennyi már ott van, így nem süllyedhetünk el. A víznyomás-pumpa rendszeres használata meghosszabbítja az élettartamát – kevés dolog rosszabb egy ilyen berendezésnek, mint az, ha hosszú ideig nincs használatban.
És ha már a víznél tartunk, ügyeljünk arra, hogy a víztartályból soha ne folyjék ki víz a hajóba. Ha ez mégis megtörténik, szivattyúzzuk ki a vizet vagy vezessük egy vízelvezető csőbe, ugyanis előbb vagy utóbb, amikor partra szállunk, könnyen elfeledkezhetünk arról, hogy éppen töltjük a víztartályt.

Mindig bizonyosodjunk meg arról, hogy minden külső világítást, berendezést, rádiót lekapcsoltunk a hajón. Nagyon kellemetlen lehet a közelünkben álló hajók utasainak, ha a mi hajónkról jövő fény elvakítja őket, vagy a rádió mormogását kell hallgatniuk, míg mi magunk a helyi kocsmában múlatjuk az időt egész éjszaka.

fotók: boatinternational.com; discoverboating.com; chopnews.com; passagemaker.com; orvasyachting.com