Hajók, amelyek indulásuk után elsüllyedtek

2024. szeptember 28.
Címkék :

Elevenítsünk fel három olyan hajót, amely nem sokkal az indulása után elsüllyedt. A katasztrófák oka természetesen minden esetben tervezési hiba volt.

Vasa
A svéd Vasa hadihajó 69 méter hosszú testét díszes faragványok borították, amelyek a Vasa-ház, illetve a király, II. Gusztáv Adolf nevezetes cselekedeteit ábrázolták. Bár már akkor is léteztek nagyobb hajók, egyiken sem volt lehetett ekkora mennyiségű fegyverzetet elhelyezni. A rajta lévő 64 bronzágyúval úgy gondolták, hogy az a birodalom minden ellenségében félelmet ébreszt majd.

Bár a külseje díszes volt, a Vasa hemzsegett a tervezési hibáktól. A király parancsa előtt eredetileg mindössze 36 darab, 10,9 kilogrammnyi lövedék kilövésére képes ágyú hordozására tervezték, így a méretei is erre voltak szabva. Ezt követően azonban áttervezték a hajót – a már meglévő hosszúság mellett –, és az eredetileg is tervezett fölé egy újabb ágyúhordó fedélzetet helyeztek, ezáltal a hajó súlypontja túl magasra került.

Emellett a régészeti vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a Vasa építésén dolgozó svéd, illetve németalföldi hajóácsok nem ugyanazon mértékegységek szerint építették a különböző részeit. Bár a kettő közötti eltérés elég kicsi volt, és szabad szemmel nem is volt észrevehető, a hajó súlypontja e különbség miatt veszélyesen balra került.

Mindezek hibák ellenére 1628. augusztus 10-én a hadihajót bemutatták Stockholmban a közönségnek, hogy megtekinthessék az első útját. Csakhogy mindössze húsz perccel az indulása után a Vasát erős széllökés érte, amitől megdőlt balra. Ezt követően egyenesbe jött, azonban a következő széllökés után még jobban eldőlt, és lassan süllyedni kezdett. Ekkor már eléggé megdőlt ahhoz, hogy a zárható, ám az útra nyitva hagyott alsó lőréseken keresztül elkezdjen beömleni a víz, és már nem volt esély visszahozni egyenesbe.

SS Principessa Jolanda
A Riva Trigoso hajógyár csúszdáján 1907. szeptember 22-én egy szinte teljesen elkészült, indításra kész nagy gőzhajó állt. Kezdetben minden tökéletesnek tűnt, a hajó az összegyűlt tömeg lelkes ujjongása mellett végigsiklott a hajócsúszdán. Amint azonban a teljes hajótest bemerült a tengerbe, száz méterre a parttól, a Principessa Jolanda elkezdett a tehetetlenségtől balra hajolni. A nyitott kabinablakok hajókikötői oldala felől a tengervíz behatolt a belsejébe, és egyre jobban megdöntötte a hajót. A vontatóhajók megpróbálták ellentétes irányba húzni, de a küzdelem hiábavaló volt, a Jolanda hercegnő 20 perces agónia után 15 méternyi mélységbe süllyedt.

A szerencsétlenség egyik oka az volt, hogy a hajót a teljes felépítményével, felszerelésével engedték le a csúszdán, így a magas hajófelépítmény miatt a ballaszt nem volt kompenzálható, a súlypontja nagyon magas volt, túl gyorsan eresztették le, emiatt instabillá vált. Ez az incidens a hajóépítési gyakorlat átgondolását eredményezte, ettől kezdve a csúszdákon az új hajókat csak a hajótestük felépítéséig és a gépek felszereléséig készítik el, majd a vízre bocsátás után épül rájuk a további felépítmény.

SS Eastland
A hajó 1915. július 24-én két másik gőzössel együtt készen állt az utasok fogadására Chicago kikötőjében. Amikor a beszállás megkezdődött, több száz utas árasztotta el a fedélzetet, és rövid idő elmúltával már 2572 fő várta a hajókázást. A problémák közvetlenül az elindulás előtt kezdődtek, ugyanis amikor a gőzös felszedte a horgonyt, a felső fedélzeteken tartózkodók a hajó jobb oldalára tódultak , hogy a mólón várakozó munkatársaiknak integessenek. A hajó ekkor vészesen megdőlt. Ezt leginkább a gőzös belsejében tartózkodó, élő zenére táncoló utasok érezték meg, akik majdnem orra estek. Pillanatokkal később az alsó hajóablakokból víz ömlött a gőzös belsejébe.

A személyzet megpróbálta egyensúlyba hozni a hajót a ballaszttartályok feltöltésével, de már nem tudták megakadályozni a katasztrófát. Az SS Eastland a jobb oldalára dőlt és süllyedni kezdett, a hajótest jobb oldala gyorsan elérte a hat méter mélységű folyó fenekét.

A problémát az okozta, hogy a Titanic tragédiája miatt rendeletekben írták elő a mentőcsónakok számának optimalizálását az utasok számának függvényében. Azzal viszont nem számoltak, hogy a jóval több mentőladik, valamint a vízre bocsátásukhoz sokszor nélkülözhetetlen daruk, illetve egyéb felszerelések elhelyezése a fedélzeteken magasabbra tolja a hajók súlypontját, így azok könnyebben felborulhattak, vagy az oldalukra dőlhettek.

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 164. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!