Ez maradt az egykori gazdag szigetből

Egykor virágzó halászati központ volt, ma már egy csendes kis falucska a Lopez-sziget déli végén, ahol hétvégi házak és kis farmok törik meg a táj egyhangúságát. Alapvetően az egész öböl biztonságos horgonyzóhely.

Mackaye Harbor majdnem minden pontja védelmet nyújt, a mélység nem nagy, a saras altalaj jól tartja a horgonyt. Amennyiben nagyon barátságtalan az időjárás, és a lehető legnagyobb biztonságra törekszel, húzódj a délkeleti csücsökbe, a Barlow-öböl közelébe. Megállás után nekiindulhatsz, hogy felfedezd a partot: bocizz ki a mólóhoz vagy a strandra, aztán vedd célba az Agate Beach parkot, ahol legömbölyített sziklák között sétálhatsz, remek kilátással a San Juan-szigetekre és a Juan de Fuca-szorosra. A part menti meredély tetején húzódó ösvény mentén számtalan piknikasztalt telepítettek, foglalj helyet valamelyiknél, onnan csodáld a naplementét.

Amikor majd már a strand déli részén jársz, tapasztalni fogod, hogy a Mackaye Harbor út átmegy Flint útba. Onnantól kétszáz méterre egy erdei ösvény vezet nyugatnak, az Iceberg-ponthoz, amelynek közelében az út a part vonalát követi, közben gleccser által formált kövek között kanyarog. A kövek tetején trónoló fűcsomók minden évszakban más színben pompáznak.

A kikötő egykor halászflotta otthonául szolgált, a parton halfeldolgozó üzem és konzervgyár állt, a házakat halászok, halkereskedők és ezek hozzátartozói népesítették be. A legnagyobb településük Richardson volt, az öböl északi oldalán. Akkor kezdett benépesülni és növekedni, amikor 1872-ben lezárult a határvita Nagy-Britanniával, és a San Juan-szigetek az Egyesült Államok fennhatósága alá került. Lévén a legközelebbi város a szárazföldhöz, a sziget export-import központjává lett. Ennek ma már alig látni a nyomait, a kevés megmaradt vállalkozás jó részét kis kocsmák, valamint a Southend bolt és étterem jelenti.