Az egyik legkülönlegesebb hajós múzeum

Van egy egészen különleges múzeum a svéd főváros, Stockholm Galärvarvet negyedében, a Vasa Múzeum. Már az épület formája is arra enged következtetni, hogy odabent valami ritka különlegesség rejtőzik.

Mert hogy a múzeum épületében – amit ők ugyan nem is épületnek, sokkal inkább egy „befejezetlen formájú térnek” terveztek közös helyiségek és hétköznapi értelemben vett épületrészek nélkül – a világ legjobb állapotban megőrződött XVII. századi hadihajója, a Vasa látható. Mondhatjuk úgy is, hogy egy rendkívüli „épület” egy rendkívül látványosság számára, amely ugyanakkor példátlanul jó állapotát végtelenül szerencsétlen sorsának is köszönheti.

Az 1987–1990 között épült Vasa Múzeum ma Svédország leglátogatottabb múzeuma, amelyet évente 1,5 millió látogató keres fel. Az épület Djurgårdenen, egy szigeten található Stockholm közepén, amely egykor a stockholmi haditengerészet hajógyárának adott otthont. A környéken számos más múzeum is akad, mint például az Északi Múzeum, az Abba Múzeum, vagy a Skansen, így a Djurgården bőséges kínálatot nyújt egy múzeumlátogatásra szánt napra, vagy délutánra.

Az egész történet II. Gusztáv Adolf (1594–1632) svéd királlyal kezdődött, aki a Vasa-dinasztia prominens tagja volt. A család címerében egy úgy nevezett „vasa” vagyis egy köteg bot volt látható, amely a XVII. századra búzakévére változott: ez látható ma a hadihajó tatján két kerub között. De térjünk vissza a királyhoz, aki trónra lépésével inkább nehézségeket, semmint tétlen, könnyed életet örökölt.

Svédország ugyanis három országgal – Oroszországgal, Dániával és a Lengyel–Litván Unióval – is hadban állt. Noha Gusztáv Adolf uralkodása 21 évéből 18-at háborúskodásokkal töltött, az ország virágzott és gazdag volt. Ekkoriban alapították (újra) Göteborgot, amely ugyan Lödöse néven már a viking korban is fontos kereskedelmi központ volt, Gusztáv Adolf 1621-ben sikeresen alapította újra a várost, ahogy az Uppsalai Egyetemet is, és ekkor született meg a svéd bürokrácia is.

Gusztáv Adolfnak a legnagyobb problémát a Lengyel-Litván Unió jelentette, melynek trónján saját unokatestvére, a katolikus III. Zsigmond ült, aki 1599-ig a svéd trónt is birtokolta, de vallási okokból le kellett róla mondania (Svédország evangélikus ország volt). Zsigmond ugyanakkor továbbra is magának akarta a svéd trónt, amiben több európai monarcha is támogatta, Gusztáv Adolf viszont a saját irányítása alatt akarta a két területet egyesíteni, ez pedig komoly konfliktushoz vezetett az unokatestvérek között és bevonta Svédországot a harmincéves háborúba.

Ráadásul a svédek a lengyelek befolyása alatt álló Baltikumból szerezték be a hadihajók kötélzetéhez szükséges kendert, így aztán a személyes és vallási okok mellé katonai-stratégiai szempontok is felkerültek a listára, amely arra ösztönözte a svéd királyt, hogy fegyverkezni kezdjen a lengyelek ellen.

1618 után Gusztáv Adolf komoly haditengerészeti fejlesztésekbe és hajóépítési programba kezdett, melynek legtündöklőbb koronája és zászlóshajója a dinasztiáról elnevezett Vasa volt. Vagyis csak lett volna. A hajó építését 1626-ban rendelte el az uralkodó, tervezésével pedig a jó nevű holland hajóépítő mestert, Henrik Hybertssont bízták meg. Ebben az időben a hajók építéséhez, tervezéséhez nem használtak kézzel fogható tervrajzokat, azok csak a mesterek fejében léteztek.

De a Vasa tragédiája nem csak ebben rejlett. A király zászlóshajóját a korszak legnagyobb, legszebb és legerősebb hadihajójának akarta, amely már méreteivel és impozáns megjelenésével is félelmet kelt az ellenségben. Tűzereje – 64 ágyú – pedig egymagában felért a teljes lengyel flotta tűzerejével. Csakhogy sajnálatos módon a király is aktívan kivette részét a hajó tervezéséből, amely nem bizonyult jó ötletnek.

Amikor ugyanis megtudta, hogy a lengyel király is egy hatalmas hadihajó építésébe kezdett, 1627-ben megváltoztatta a Vasa eredeti terveit: a már elkészült hajótestet megnövelte és beépíttetett egy második ágyúfedélzetet is. S ha mindez nem lenne elég, az alsó ágyú-fedélzet nagyobb kaliberű ágyúihoz nagyobb lőréseket építtetett. Sajnos idő közben a betegeskedő fő hajóépítő mester, Henrik Hybertsson is meghalt, így tapasztalatlan tanítványának, Hein Jacobssonnak kellett befejeznie a Vasa építését.

De volt még egy komoly probléma, amely szintén nem kedvezett a Vasának. A hajó építéséhez a helyi svéd, finn és számi építők mellett szezonálisan holland és német mestereket is felbéreltek, akik amellett, hogy munkájukért kétszer annyi pénzt kaptak, más-más nyelvet beszéltek, más-más hajóépítési hagyománnyal rendelkeztek, és ami talán a legzavaróbb, két különböző mérési rendszert használtak.

Sok állandó mester, akik a svéd haditengerészet egyes részeit vezették, Hollandiából érkeztek (ilyen volt Hybertsson is). A Vasa ágyúöntő mestere svájci, a kötélzet karbantartásáért felelős vállalkozó skót, a haditengerészetet felügyelő, gårdskapten titulusú haditengerészeti tiszt pedig dán volt.

A cikk folytatása elolvasható ide kattintva.