Varázslatos tó a Kékes árnyékában

A Kékes északi oldalában található Pisztrángos-tó a környéket járó túrázók egyik kedvenc pihenőhelye. Nem csoda, hisz egy meseszép helyről van szó. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a tónak kulcsfontosságú szerepe van a környék kétéltűinek életében.

A Kékes meredek, északi letörése alatt, 667 méteres tengerszint feletti magasságban, Parád határában találjuk a Pisztrángos-tavat. A letörés aljában fakadó források itt csendesen szivárognak lefelé, és közben alaposan átáztatják talajt. A lecsorgó víz csuszamlás nyomán létrejött mélyedésekben gyűlik össze, kis forráslápokat és tavacskákat alakít ki, mint amilyen például a közeli Kőris-mocsár.

A Pisztrángos-tónak otthont adó lapos térszín is a csuszamlásos folyamatokhoz köthető, de magát a tómedencét már mesterségesen mélyítették ki haltenyésztés céljából a 20. század elején.

A Pisztrángos-tóban – nevével ellentétben – ma már nem találunk halakat, a környékbeli kétéltűek, például a ritka és fokozottan védett alpesi gőte, a foltos szalamandra, a gyepi béka és a pettyes gőte számára azonban a tó a környék egyik legfontosabb szaporodóhelyének számít. A vízállás a 60-as évektől a 90-es évekig a Mátra legnagyobb alpesigőte-populációjának otthona volt. A Mátrában kevés természetszerű állóvíz található, ezért is van annak a kevésnek különösen nagy szerepe az élővilág életében.

A Pisztrángos-tóban akár még október elején is láthatunk alpesigőte-lárvákat. Ezeknek a kései utódoknak azonban sietniük kell, hisz nagyobb a túlélési esélyük, ha a tél beállta előtt átalakulnak. Kopoltyúik felszívódnak, az apró állatok kimásznak a szárazföldre, és alkalmas telelőhelyet keresnek maguknak, ahol átvészelhetik a hideg hónapokat.

A tó új élete, nagyvadak, kis vizek – a cikk folytatása megtalálható ide kattintva.