Egy örökre emlékezetes vitorlázás

A Balaton történetében akadnak neves családok, akik több szállal kapcsolódtak a vidékhez. Ilyen például a Korbuly família, amely beírta magát a magyar ipartörténet nagykönyvébe, de a Balatonhoz is több szállal köthető.

Korbuly József volt az első gépészmérnök a családban, ő hozta létre az ún. Korbuly-féle csapágyat, melyet az 1878-as párizsi világkiállításon kitüntettek. Az utódok folytatták a nagy elődök szép útját. Korbuly József fiai közül a legidősebb, Korbuly Károly lett a Weiss Manfréd gyár vezérigazgatója az 1910-es évek végén. A fiatalabb Korbuly József pedig szintén fontos pozíciót töltött be: a kaposvári cukorgyár igazgatója volt a két háború között. A harmadik fiú Korbuly János a Weiss Manfréd gyárban műszaki igazgatói tisztséget töltött be, majd később a második világháború vége felé ő vette át a vezérigazgatói széket.

Korbuly Károly vásárolta meg 1930-ban az impozáns – Rákóczi Ferenc utca 27. szám alatti – balatonföldvári villát. Ekkoriban Földváron már számos közéleti személyiség, politikusok, orvosok nyaraltak. Amikor Kandó Kálmán is villát vett Földváron, ő javasolta a családnak, hogy válasszák a valóban szépen fejlődő fürdőtelepülést. 1945-ig az egész család lent töltötte a nyarakat. Hatalmas ház volt, mindenki kényelmesen elfért benne, igazi kulcspontját jelentette a család összetartásának, a közös élmények szerzésének. Kalóz vitorlásuk és Botond nevű motorcsónakjuk a villa előtti kikötőben állt, minden nap használta a család. A villa előtt egy olyan stéget építettek, ami alatt a motorcsónakot éjszakára fel tudták emelni. Az egész család együtt étkezett: a földszinten akkora ebédlő volt, hogy 24 személy le tudott együtt ülni. Nagy társasági élet zajlott, közös programokat tartottak, a nők délután csoportosan közösen kézimunkáztak, a család lovagolt, teniszezett, bridzsezett, este együtt vacsoráztak a Holovits vendéglőben, és látogatták a híres-neves földvári kaszinót is. A vitorlázás egy különösen fontos, családi programnak számított, ez is jól látszik a diaképeken és azon a mozgóképfelvételen, amely egyedülálló módon őrizte meg család ezen meghitt, balatoni korszakát. De ezekről az eseményekről tanúskodnak Korbuly Mária, azaz Mickó – szintén fennmaradt – kéziratos naplójának bejegyzései is. Több Korbuly gyerek ekkoriban nagy eredményeket ért el a balatoni vitorláséletben az egykori Királyi Magyar Yacht Club MYC klub tagjaként. Bókay Árpád 14 évesen megnyerte a Star hajóosztály országos versenyét.

Ez a mondhatni idilli állapot azonban csak a háború végéig tarthatott, egészen pontosan 1947-ig, amikor is államosították a nyaralót. A történet egészen abszurd: a család egyik férfitagja elment vitorlázni, de már nem engedték be a család nyári otthonába. Amikor kérdezte, hogy ez mit jelent, akkor azt kiabálták ki a házból: ez már nem a maguk háza, menjenek innen, majd a ruháit az emeleti ablakon kidobták. De lényegében nemcsak a villát, hanem a Korbuly család egész vagyonát államosították. 1944-ben Korbuly Károly elhunyt, majd a Weiss Manfréd gyár vezérigazgatója, Korbuly János lett. Nehéz idők jöttek, Korbuly János 1945-ben még segített az akkori Weiss Manfred gyár újraindításában, végül 1946-ban elvesztette állását, kivezették a gyárból mint osztályellenséget. Később mégis szükség volt a szakértelmére, ezért gyárról gyárra, tervezőirodáról tervezőirodára vitték, majd a Vörös Csillag traktorgyár főmérnöke lett. Így hozta létre a DUTRA traktorokat, az egyetlen, magyar gyártású traktort, amiért 1963-ban Kossuth-díjat kapott. Később Korbuly Pál is a gyár főkonstruktőre lett, annak 1970-es évekbeli bezárásáig.

A család a nagy nehézségek után végül visszatért a Balatonhoz: 1959-ben egy barátjuk villájának kis szobáját bérelték Lellén, majd később Bogláron. A család leszármazottja és szellemi örökségének életben tartója, Korbuly Andrea már itt töltötte a tavi nyarakat, de elmondása szerint sokszor visszajártak megnézni az akkor már SZOT-üdülőként működő egykori Korbuly-villát – írta a sonline.hu.