Az első balatoni vitorlások

A balatoni vitorlássport kibontakozása az 1880-as évekre tehető, de az előzményeket már a keszthelyi Festeticseknél megtaláljuk.

A legismertebb vitorlás a nagy testű Phoenix volt, amely egy korabeli leírás szerint: „oly sebesen ment vitorlája által igen kicsiny kedvező szél mellett is, hogy a más bennünket követő, s velünk együtt kiindult hajók, bár minden erőlködéssel eredzettek is utánunk, hátramaradni kéntelenítettek.”

A reformkor idején Széchenyi István volt, aki Himfy névvel vitorlással rendelkezett, erről egy korabeli, 1847-ből származó levél is tanúskodik: „… erős keleti széllel 3 óra alatt értük el Boglárt, innen 3 óra alatt Keszthelyt. Ezután is tettünk még több kisebb utazást az egész környék nagy csodálkozására, s úgy találtuk, hogy a Himfy gondos kezelővel igen használható vízijármű. Igaz azonban, hogy kicsit nehézkes, és ezért az a véleményem, hogy az új hajót 27 láb hosszúra, 6 láb 10 hüvelyk szélesre, 3 láb 3 hüvelyk magasra kell méretezni és állítom, hogy ezáltal kitűnő vitorlahordozó hajót kaphatunk…” – írta a Kisfaludy gőzös első parancsnoka, Haentjens kapitány, a Himfy készítője.

Az 1880-as években viszont, az angol főkonzulnak, Andley Goslingnak köszönhetjük, hogy Királynő nevű hajóját a tóra hozatva, elterjesztette a vitorlássportot. Hatására a magyar arisztokraták nagytestű vitorláshajókat építtettek a füredi hajógyárban. Így került a vízre Mariska, Királynő és a Herczegnő, akik már 1882-ben meg is mérettették magukat az első versenyen. Az első tavi vitorlázó egylet 1884-ben Füreden alakult meg, mely első nagyobb szabású versenyét 1885 nyarán tartotta. A tagok száma a 19. század végére már elérte a 100 főt. Egyre többen űzték az elegáns vitorlássportot, ezáltal kiemelt eseménynek számított, amikor Stefánia főhercegnő a tóhoz látogatott és ezen alkalomból neves regattát szerveztek. Az egylet fel is vette Stefánia nevét, majd később Királyi Yacht Clubként működött, de ekkor már Balatonfüred mellé felzárkózott Almádi, Siófok és Földvár, mindegyik településen kiépültek a vitorláskikötők is.

A rangos versenyek is ekkoriban vették kezdetüket: 1933-ban Füreden Európa-bajnokságot tartottak, 1934-ben pedig elindult a Kékszalag. Az útvonal szerint a hajók Alsóörsnél (ma Kenesénél) kerülték az első bóját, kelet felé tartva. Siófok felé véve az irányt Tihanyon át Keszthely felé hajózva értek vissza Füredre. Mindez 155 km-et jelentett összesen. 1934-ben a győztes Ugron Gábor és Rabonbán nevezetű hajója lett, ketten kiszálltak a júliusi versenyből. A versenyben aztán az évek során számos rekord született: a Tramontana hétszer is győzni tudott, a Nemere II pedig bravúros sebességgel, 10 óra 40 perc alatt kerülte meg a Balatont 1955-ben. Gordon Evelyn női kormányos kétszer is diadalmaskodott a Tramontanával, de a legsikeresebb kormányos Litkey Farkas, aki tizenháromszor tudott győzni.

A kommunista diktatúra idején a vitorlássport elsorvadt, a hivatalos ideológia szerint úri sportnak számított, majd a szakosztályok megalakításával idővel újból erőre kapott. A második világháború idején a sporthajózás háttérbe szorult, a tavi hajóállomány nagy károkat szenvedett. 1944 és 1947 között nem rendezték meg a Kékszalagot. Az 1980-as évektől a balatoni vitorlázás ismét egyre népszerűbbé és kedveltté vált, sokat tett érte Bujtor István színész, e sport szerelmese. Három évtizedig ő kormányozta a Rabonbánt is.

A Rabonbán története:

Ezen a nyáron is folytatódnak a különféle vitorlás megmérettetések, ahol a lebegő vitorlások keretbe foglalják majd szép tavunkat – írta a sonline.hu.

(címlapkép: Fortepan / Horváth József)