A bosszú hajója: Hitler jachtja, az Ostwind

Holokauszt-túlélők süllyesztették el Hitler jachtját, amiből korábban valakik még náci szentélyt is akartak csinálni.

Adolf Hitler jachtjának hosszú élete volt, de ennek az életnek nem úgy lett vége, ahogy azt a Führer annak idején elképzelte. Az Ostwind németül azt jelenti, keleti szél, és meglehetősen áthallásos, lévén a náci párt ideológiájának egyik sarokköve volt a Generalplan Ost („Keletre vonatkozó főterv” vagy „Alapterv a Keletről”). Ebben a közép- és kelet-európai népesség nagyszabású etnikai tisztogatását tervezték meg, nem véletlen, hogy az asszociációk árnyékként követték az Ostwindet egész életében, és szimbólumává tették annak a rezsimnek, amelyben megépült.

A történet Németországnak az 1936-os olimpián nyújtott gyenge teljesítményével kezdődött: Hitler revansként egy sor olimpiai versenyjachtot rendelt, amelyeket a brémai Burmeis & Wain hajógyárban építettek Heinrich Gruber tervei alapján. Bár a 26,2 méteres Ostwind végül nem indult versenyen, 1938-ban e flotta részeként szállították le.

A beszámolók innen eltérnek. Egyesek szerint Hitler egyszer vagy kétszer járt az Ostwind fedélzetén; mások szerint ő és Eva Braun gyakran használta a hajót kedvtelési célú kirándulásokra. Egy különösen hátborzongató beszámolóban Michael Miller történész és életrajzíró azt írta, hogy Hitler arról álmodozott, hogy a jachton utazik Angliába, hogy Churchill kapitulációját elfogadja.

Németország 1945-ös vereségét követően az Egyesült Államok hadizsákmányként birtokba vette az Ostwindet, és a Maryland állambeli Annapolis tengerészeti akadémiáján használták gyakorlóhajóként. Amikor az 1950-es évekre feleslegessé vált, eladták, a következő évtizedekben pedig több tulajdonosváltáson esett át. Hányatott sors jutott neki, sokszor mintha nem is lett volna gazdája – pedig volt, igaz, némelyik úgy vélte, a hajó balszerencsét hozott neki.

Közéjük tartozott Charles Sanderson, aki 1 dollárért vásárolta meg az Ostwindet, azt tervezte, hogy második világháborús múzeummá alakítja át Massachusettsben. Az ötlete azonban feldühítette a helyi tisztviselőket és lakosokat, a projekt kútba esett, Sanderson végül a kikötőhelyet sem fizette ki. Így került a hajó J. J. Nelson, a kikötő tulajdonosának birtokába, ő a floridai Jacksonville-be vitte, ahol évekig porosodott egy raktárban, de legalább nem romlott tovább az állapota. Ez a helyzet azonban csak addig tartott, amíg híre nem ment, hogy az Ostwind Hitler jachtja: többször is megrongálták, az emléktárgyvadászok kifosztották, sőt még fel is gyújtották. Nelson fenyegető leveleket kapott, miközben egy neonáci csoport 500 ezer dollárt ajánlott neki, hogy a jachtot alakítsa át szentéllyé.

Utóbbi ajánlatot elutasították, az Ostwindet inkább Abraham Resnick holokauszt-túlélőnek és Miami Beach városi biztosának adományozták. Úgy döntöttek, hogy ami a hajóból megmaradt, azt megsemmisítik – elsüllyesztik, és mesterséges zátonnyá alakítják át Florida partjainál. Az eseményt az „Elátkozottak útja” 50. évfordulójára időzítették: a St. Louis óceánjáró fedélzetén kilencszáz zsidó menekült el a náci megszállás elől, de az amerikai és a kubai hatóságok megtagadták tőlük a belépést, arra hivatkozva, hogy túllépték az éves bevándorlási kvótát. A St. Louis kénytelen volt visszatérni Európába, ahol utasainak közel egyharmadát meggyilkolták.

Az Ostwindet 1989. június 4-én csúsztatták le egy uszályról a kinézett helyen, a szertartáson St. Louis utasai közül 27-en vettek részt, akik egymást átölelve énekelték Izrael himnuszát, miközben a roncs eltűnt a vízben. Közben egy repülőgép húzott át az égen, „Soha többé” feliratú transzparenst vontatva maga után.

Furcsa módon az Ostwind még ekkor is tudott bajt okozni: egy navigációs hiba miatt érzékeny korallzátonyon landolt, mindössze hat méterrel a vízfelszín alatt. Ezzel azonban veszélyt jelentett a tengeri élővilágra és az elhaladó hajókra, emiatt a hatóságok egy hónap múlva felszínre hozták és újra elsüllyesztették. Néhány évvel később az Andrew hurrikán a floridai pusztításával elfedte az Ostwind romjainak pontos helyét.

(forrás: boatinternational.com, fotók: boatinternational.com, eu.jacksonville.com)