A Balaton megfejtett rejtélyei

A balatoni jéghez és a viharokhoz évszázados talány kapcsolódik, amelyek megfejtésére éveken keresztül nem derült fény.

A Balaton két legizgalmasabb rejtélye az időjáráshoz kapcsolódik. Messzire kell visszautazni az időben, hogy elsőként találkozzunk a heves kifejezéssel, amely a Balaton vonatkozásában egy különleges jelenséget takar. Az 1800-as években már írásban is nyomát lelni ennek a furcsaságnak, amely a befagyott tó jegén helyenként megtalálható fagymentes, esetleg hártyavékony jéggel borított foltokat jelenti.
Ezek valóságos csapdák, amik komoly veszélyt jelentenek azokra, akik a vastag jégben bízva felszínére merészkednek, és nem veszik időben észre, hogy mi les rájuk a talpuk alatt. A nevét azoktól a horgászoktól kapta, akik a tó fenekén feltörő melegebb forrásokat okolták a furcsa jelenségért. Elsőre hihetőnek hangzik a feltevés, a tudományos igényű válaszra mégis 1960-ig kellett várni.

A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1964-ben kutatást végzett a Balaton vízére vonatkozóan, az állítólagos források helyét keresve. Hiába koncentráltak azonban azokra a területekre, ahol a legtöbb hevest figyelték meg, semmilyen forrást nem találtak a tó mélyén. Találtak viszont valami egészen mást. Érdekes, tölcsér formájú bemélyedések voltak a fenéken, amelyekből buborékok törtek a felszínre. A mintákat kielemezve kiderült, hogy szén-dioxidról van szó. Így könnyen megmagyarázható lett a hevesek rejtélye, hiszen a szénsavas víznek alacsonyabb a fagypontja.

A másik, az előzőnél is korábbi talány a szél nélküli viharokhoz kapcsolódik, amelyekről az 1700-as évekből is találni feljegyzéseket. A korábban csak vésznek hívott jelenség olyan erős hullámzást takar, amelyet szélcsendes, tiszta időben lehet megfigyelni, amikor látszólag semmi nem magyarázza a tarajos hullámok megjelenését.

Sokféle, időnként vadabbnál vadabb magyarázat született erre az évszázadok során. Voltak, akik úgy gondolták, hogy a tóval ismeretlen csatornákon át összeköttetésben lévő tenger nyomja ilyenkor át a vízét, mások a közelben tomboló vihar elektromosságának hatásával magyarázták és olyan elmélet is akadt, amely a víznyomás hatásaira próbálta visszavezetni a furcsa jelenséget.

A megoldás azonban jóval egyszerűbb, mint azt sokan gondolták volna. A Balaton kutatója, Cholnoky Jenő 1936-ban válaszolta meg a kérdést. Tudományos alaposságú munkája szerint a rejtély nyitja a tó mélység- és területarányában keresendő. A magyar tengerhez hasonló méretű állóvizek általában jóval mélyebbek, emiatt a tó távoli pontjain feltámadó erősebb széllökések keltette hullámokat mi magunk is láthatjuk, a szélből azonban semmit sem érzékelünk. A jelenségnek tudományos neve is van, a víz nyugalmi helyzetből való kimozdítását denivellációnak hívják. Ennek eredménye a viharos felszín és a miniáradás – írta a promotions.hu.

fotók: hungarytoday.hu