Így vitorlázzunk bő szélben

Hátszélben vagy raumban haladni nem feltétlenül olyan egyszerű, de azért megoldható a feladat. Megmutatjuk, hogy különböző körülmények között miként abszolválhatod a dolgot, hozhatod ki a legtöbbet az efféle menetből.

Kívülről szemlélve a feladat szimplának tűnik: állítsd a kívánt haladási irányba a hajó orrát, a vitorlákat engedd ki addig a pontig, amikor az első élük már enyhén belobog, kicsit húzd visszább, majd kösd le őket, aztán élvezd a haladást. A legszebb az egészben, hogy ha mindez ejtett félszélben vagy éles raumban utazást jelent, az elmélet sokszor működik a gyakorlatban. Amikor azonban már a teljes hátszélhez közelítesz, bonyolódik a dolog, a legrövidebb út nem feltétlenül lesz a leggyorsabb. Ilyenkor nagyobb jelentőséget kap a tudatosság, a sebesség optimalizálása és a folyamatos kontroll. Három felállás vizsgálunk meg.

Egyes helyzet: 12 csomóig
Ha ilyen feltételek mellett hátszélbe állsz, egy dolgot biztosan nem (vagy csak alig) találsz: látszólagos szelet. Ahogy haladsz előre, a valós szél hatása gyenge lesz: tíz csomó hátulról, te mész öt csomóval, az ötcsomós látszólagos szelet jelent, ez visz – már amennyire. Inkább élesedj fel kicsit, ezzel te gyorsulsz, a látszólagos szél erősödik. Minél gyengébb az alap, annál jobban el kell térned a hátszéltől. Végül a valós szélirányhoz képest valahol 135–145 fok között kötsz majd ki. Műszer híján, vagy ha nem akarod állandóan a kijelzőt bámulni, ez úgy néz ki, hogy addig kell felfelé vinned a hajó orrát, amíg a vitorlák rendesen meg nem telnek széllel. Ott kicsit tartsd az irányt, majd próbálj finoman ejteni. Ha kimegy a nyomás a vásznakból, már túl mélyen próbálsz haladni. Próbálj állandó irányt, ezáltal állandó hajtóerőt tartani! Amennyiben csak alapvitorlázatod van (grósz és fock/génua) gondban leszel, mert ilyenkor főleg az orrvitorlák hatékonysága elég alacsony. Muszáj lesz legalább egy genakkert beszerezned, ha sok, ehhez hasonló menet vár rád.

Kettes helyzet: 12 és 20 csomó között
Sokat javulnak a feltételek, ha ilyen viszonyokkal találkozol, bátrabban lehet ejteni a hátszél felé, genakkerrel haladva a valós szél szögéhez képest a 150-160 fok is elérhetővé válik – a végső érték függ a vitorla méretétől és szabásától. Ha ilyened nincs, jöhet a kitámasztó rúd, amellyel az orrvitorlát a grósszal ellentétes oldalra tudod kifeszíteni, stabilan a helyé tartva azt. Ezzel a konfigurációval a teljes hátszéltől akár 20-25 fokot is eltérhetsz. Jó hír, hogy a mai, karbonból készített rudak lényegesen könnyebbek, mint alumíniumból készült elődeik, ezáltal a kezelésük sokkal egyszerűbb.

Hármas helyzet: 20 csomó fölött
A kettes helyzetben bemutatott eljárások bármelyike alkalmazható, amíg a kezedben tudod tartani a gyeplőt. Amikor a hajó már rendszeresen ki akar törni a kezeid közül, ideje visszább venni. Alapvető célkitűzésed az legyen, hogy a szelet a hajó egyik oldalán tartsd. Ha ugyanis pont hátulról érkezik, a bárka sem tud határozni, merre dőljön, merre menjen, még egy spontán halzolás vagy hirtelen élesedés is bekövetkezhet. Tovább ronthatnak a helyzeteden a hullámok: minél nagyobbak, annál jobban billegtetik a hajót – hiába érkeznek hátulról. Mielőtt kissé felélesednél, szedd le a genakkert/kitámasztót. Onnantól a hajó típusa és rudazatának arányai határozzák meg, melyik vitorlakonfigurációval juthatsz a legmesszebbre a lehető legnagyobb biztonsággal. Jó eséllyel egy sor reffet húzol a grószba és kissé feltekered a génuát (vagy felraksz egy fockot). Olyan egytestűn, ahol az árbóc-vorstag alkotta háromszög elég nagy, ott az egymagában fent tartott génua is jó megoldás lehet. Egy túrakatamaránon pedig épp fordítva, az orrvitorlát tünteted el, a grószba pedig vagy húzol reffet, vagy nem. A lényeg: találd meg az egyensúlyt, mert akkor a hajó nem akar mindenáron kitörni. Ilyenkor a biztonságot helyezd a sebesség elé, ahogy az egyes helyzetben, úgy itt sem feltétlenül az egyenes haladás lesz a legjobb megoldás.