Spinakkerrel a nyílt tengeren

Egy átkelés során a bő szeles vitorlára semmiképp sem ellenségként, sokkal inkább barátként kell tekinteni. Az alábbi tanácsokkal megkönnyíthetjük a dolgunkat, hogy túra közben is bátran nyúljunk a golyóhoz.

Egy kutatás szerint egy regatta mezőnyének mindössze negyven százaléka használt valamilyen bő szeles vitorlát az út során, annak ellenére, hogy azzal gyorsabban értek volna célt. Ennek egyik oka lehetett, hogy a túrázók tartanak a spinakkertől, pedig használata tulajdonképpen egyszerű, még kis létszámú legénységnek is.

Jól haladni
A legjobb hatásfokot úgy érhetjük el, ha a vászon luv élét lobbanáshatáron tartjuk. Biztosak lehetünk abban, hogy egy versenyzőcsapat ennek érdekében folyamatosan engedni-húzni fogja a megfelelő szárat. Túra közben azonban nyilván nem akarunk ezzel foglalkozni, de szerencsére vannak egyéb megoldások, amelyek közül választhatunk: kicsit túlfeszítjük mindkét szárat, élesebben megyünk az optimálisnál, vagy a kormánnyal követjük a szél irányának és erejének változásait, ejtünk, amikor elkezd belobbanni az a bizonyos luv él, majd élesedünk, amikor a vitorla újra rendesen megtelik széllel. A golyó kezes bárányként viselkedik, ha jól van beállítva: alsó sarkai nagyjából egy magasságban, a spinakkerbaum nagyjából párhuzamos a grósz baumjával, a luv él függőlegesen indul felfelé a spinakker baum végétől (ha kifelé ívelődik, húzd hátrébb a rudat).

Gyenge szélben, hullámmentes vízen sima az egész, a nehézségek a hullámok megjelenésével kezdődnek, pláne kis létszámú legénység esetén, és amikor le kell szedni a vásznat vihar esetén. Utóbbit elkerülhetjük, ha figyeljük és értelmezzük a műszerek adatait: hátszélben hat csomóval haladva, húszcsomós látszólagos szél esetén a valós érték huszonhat csomó – az már hatos erősségű. Ha pedig az időjárás-előrejelzés azt ígéri, hogy nyugodt éjszakánk lesz, semmi sem indokolja a napnyugtával egy időben a leszedést.

Aszimmetrikus spinakker
Itt nincs rúd, van viszont első él kötél. Ideális esetben a vitorlára „zokni” került, ezt le lehúzni róla, és már meg is telik széllel. Használhatjuk úgy is, hogy a nagyvitorlát elrakjuk, akkor egy spontán halzolásnál legalább az nem csapódik át, illetve a direkt manőver is egyszerűbben letudható. Hosszú menethez pedig – hasonlóan a spinakkerhez – érdemes kissé túlhúzni, és nem a lobbanáshatáron tartani. Felhúzni egyébként remekül lehet az orrvitorla takarásában, ekkor nincs rajta túl nagy erő, kis szélben azonban betekerhetjük a fockot, így azonnal kilobbanhat a golyó, kifejtve áldásos tevékenységét. Első élének kötelét vezessük hátra a kokpitba, hogy mindig tudjuk állítani: éles menetnél húzzuk le a vászon sarkát, bő szélben engedjük fel. És magasságtól függetlenül legyen a hajó középvonalában.