Új szabályozási elv mentheti meg a Balatont

Január 24-én tartotta Quo vadis – azaz merre tovább – Balaton? című, a Magyar Vitorlás Szövetség által is támogatott előadását Fekete Péter független Balaton-kutató.

Az ábra felső része a Meteorológiai Világszervezet legújabb globális melegedést igazoló adatsora, miszerint máris átléptük a párizsi klímaegyezmény évszázad végére kitűzött 1,5 fokos hőmérséklet-emelkedés korlátját.

Az alsó rész saját összegzésem a Balaton éves víztöbbletének alakulásáról, azonos időlépték mellett. Ez viszont mutatja – szinkronban a melegedéssel – a Balaton-vízgyüjtőjének szárazodását, azaz hogy a tó mintegy 70 cm éves víztöbblete mára elfogyott.

Viszonylag könnyű dolgunk lenne, ha csak a vízháztartás problémáját kellene kezelnünk, de a vízminőség alakulása legalább ekkora probléma. A mellékelt műholdkép megmutatja, hogy immár bő 50 éve, 1973 óta, nem tudtuk megfékezni a Balaton algásodását és az azzal együtt járó árvaszúnyograjzásokat. Pusztán ez a felvétel is azonnali beavatkozásért kiált.

Több mint 30 éve alakult ki az a meggyőződésem, mely szerint a tó vízminőségét a jelenlegi „algavezérelt” állapot helyett a korábbi, „hínárvezérelt” állapotának visszaállításával lehetne megjavítani. Ezt a célt a vízszint-vízjárás tudatos változtatásával, azaz az általam biológiai célú vízszintszabályozásnak nevezett módszerrel lehet elérni. Ez a felismerés 2004-ig egy feltételezés volt, azóta ez egy olyan év, amikor a természet megmutatta, hogy elméletem helyes.

Az ábra a 2000–2004 közötti alacsony vízállású időszak vízjárását mutatja, rávetítve az általam ideálisnak tartott „biológiai célú” vízjárásra. Látható, hogy a két alakzat 2004-ben szinte tökéletesen fedésbe került egymással.

Az eredmény 2004 őszén tekintélyes hínártermés az ideális vízjárás következtében, az újra (őszre) alacsonnyá apadt vízszint szabad (lidós) partot hozott létre, az őszi viharok a hínártermést felszaggatták és a partra dobták. Ezáltal a teljes (főként déli) partvonalra vonatkozóan mintegy 30 t foszfor ott feküdt a parton! Akiknek tudnia kellett volna erről, azok a mai napig nem tudnak, és eddig nem is akartak. E tudatlanság következtében meg sem próbálták az ideálisra valamelyest hasonlító vízállás kialakítását. így a következő évtől visszaállt az „algavezérelt” állapot. A megtermett hínár visszamosódott, ezáltal azóta is évi 30 t foszforon is algát nevelünk, ami a vízben bomlik le és táplálja a következő évek termését. Ezután csodálkozunk a vízminőségünk alakulásán.

A fentiekből következnek sürgős teendőink, azaz, hogy az elkerülhetetlen vízpótlást, okosan kivitelezve, kössük össze a biológiailag szükséges vízjárás kialakításával, így biztosítsunk alacsony kezdő (30-40cm) vízszintet márciusban és 80-100 cm-t megbízhatóan, nyárra. Ez egyúttal bőven megfelelne az idegenforgalom igényeinek is. Úgy alakítsuk át, lidósítsuk főként a déli parti partvonalat, hogy a megtermett növényzetet a tó kivethesse magából. A kivetett növényzetet hasznosítva (komposztálás, talajlazítás stb) távolítsuk el. Ezeket az intézkedéseket a jövőben folyamatosan fenn kell tartani a gyakorlat által közvetített finomításokkal.

Végezetül mindezek gyakorlati kivitelezésére készítettem egy tízéves, tízpontos tervet, ami ezen a linken található meg.