Kihívás Horvátországban: élet a szigeteken, télen

A Horvátország távoli szigetein élő családok számára a tél a hidegen túl bizonytalanságot és növekvő aggodalmakat hoz.

A szigeten élés kihívásai télen fokozódnak, ilyenkor felmerül, hogy ez az életforma fenntartható-e a gyermekek és a fiatal családok számára. A Šibenik közelében található Kaprije és Žirje szigetek lakói különösen a nyári turisztikai szezonon kívül kénytelenek a szárazföldi összeköttetésre támaszkodni. Ilyenkor azonban a kompjáratok működését gyakran befolyásolják az erős szelek, így a szigetlakók a gyorshajókra szorulnak. A főszezonon kívül azonban ezek a járatok sokkal ritkábban közlekednek, ami arra kényszeríti a lakosokat, hogy a korlátozott menetrend szerint tervezzék meg életüket. A gyermekek számára ez kihat a szabadidős tevékenységekre is.

Val Mudronja a šibeniki szigetcsoportban él, családja számára a šibeniki futballedzésen való részvétel logisztikai kihívást jelent: „Az edzések este vannak, és egyszerűen nem tudunk ugyanazon a napon visszatérni a szigetre – nyilatkozta az édesanyja. – Ez azt jelenti, hogy az egész családnak el kell mennie Šibenikbe, ott kell aludnia, és csak másnap tudunk visszatérni a szigetre.”

A szigeteken dolgozó tanárok hasonló kihívásokkal néznek szembe. Az iskolai órarendet és az órákra való felkészülést sokkal inkább diktálja a komp menetrendje, mint az oktatási igények: „Sokkal korábban kell felkészülnöm az órákra, mert kedden és csütörtökön szinte az egész napot tanítással vagy utazással töltöm – mesélte Nina Vukorepa, a šibeniki Fausta Vrančić Általános Iskola tanára. – Ezen a két hétköznapon a komp az egyetlen, amely lehetővé teszi, hogy egy napon belül utazzak Kaprijére, és onnan vissza, mert a gyorshajó csak naponta egyszer ilyenkor – és az ilyenkor nyolc hónapot jelent.”

A szigetlakók minden megnyilatkozásuk során hangsúlyozzák, hogy a megbízható, egész évben elérhető, szárazfölddel való kapcsolat alapvető szükséglet, és nem luxus: „A Šibenik, Kaprije és Žirje közötti gyakoribb járatok elengedhetetlenek – állítja Barbara Klisović, a kaprijei Periska Egyesület elnöke. – Rendszeres tengeri összeköttetés nélkül egyszerűen nincs élet a szigeteken.”

Žirjén sem különb a helyzet, a szigetlakóknak szinte minden alapvető szolgáltatásért a szárazföldre kell utazniuk, nincs mozi, színház, bank, ügyvéd, semmi, még húsért is a városba kell menni. Az állami kompjáratokon közlekedő hajók számát több mint tíz évvel ezelőtt kormányhatározat szabta meg, a Tengeri Közlekedési Ügynökség szerint a helyi vagy regionális önkormányzatok további szolgáltatásokat kérhetnek a veszteséges állami útvonalakon, de csak akkor, ha saját költségvetésükben biztosítanak forrásokat a többletköltségek fedezésére.

Az ügynökség megerősítette, hogy Šibenik városától kérést kapott egy további holtszezoni járat bevezetésére, de a szükséges forrásokat soha nem különítették el. A város tisztviselői szerint az ilyen támogatás odaítéléséhez szükséges hosszadalmas adminisztratív eljárás akadályt jelentett. Ezenkívül várhatóan hamarosan jóváhagyási folyamatba kerül egy új kormányzati döntés az állami kompjáratokról.

„Sok családnak lakóhelye valamelyik sziget, de a rendszertelen kompjáratokkal és a jelenlegi hajózási menetrenddel az élet lehetetlenné válik – mondja Livia Mudronja. – Így a szigetlakók továbbra is a határon egyensúlyoznak, mert a kihívások ellenére a szülők szerint, hogy a természet közelségében és a kis közösségben töltött gyermekkor megéri a küzdelmet.”

(forrás: croatiaweek.com, fotók: ploce.com.hr, jadrolinija.hr, kroati.de, slobodnadalmacija.hr, 24ur.com)