Feltárulnak a Balaton sötét titkai

A Balaton történelmének legeredményesebb kutatója, Kovács Emőke az Ismeretlen fejezetek a Pannon-tenger vidékéről című könyvében felfedi a Balaton eddig megmaradt titkait.

Miért foglalkozik ekkora szenvedéllyel a Balatonnal?
Somogyi származású vagyok, gyerekkoromtól fogva a Balatonhoz kötődik az életem. Már az egyetemen elkezdtem foglalkozni azzal, milyen ennek a térségnek a története. Az foglalkoztat, hogy a Balaton milyen szerepet töltött be a magyar gondolkodásban a 19. századtól kezdve napjainkig. Ezzel kapcsolatban volt egy hároméves ösztöndíjam a Magyar Művészeti Akadémiánál, és készült egy nagy átfogó munkám erről, ami még kéziratban van. Közben folyamatosan publikáltam napilapokban, magazinokban könnyedebb tanulmányokat, amelyekből összeállt egy értéktári sorozat. Az lett az első kötet, a Balatoni értéktár – Kétszáz év a Pannon-tenger múltjából. Abban olyan történetek vannak, amiket lehet, hogy hallottunk már a Balatonról. Például az első Balaton-átúszó férfié, balatoni sportok, irodalom; nagyobb általánosságok. A második kötet alcíme Történelem és valóság, mítosz és hagyomány. Itt már tabutémák is szerepelnek, amik leginkább az 1945 utáni Balaton történetben fordulnak elő.

Miféle tabuk?
Az, hogy a legtöbb ember elképzelésében a 1960–70-es évek Balatonja egy retró Balaton, kellemes, szerethető, jópofa. Erre nosztalgiaként tekint a magyar társadalom. De a valóság az, hogy a Balaton 1945 után egy olyan útra lépett, ami addig példátlan volt a magyar történelemben. Ezekről a tabukról pedig még mindig nem merünk, nem akarunk, nem tudunk beszélni. Ilyen például az államosítás, a korszak balatoni feketegazdasága, párhuzamos helyi világai. Már jönnek a nyugatiak, és itt vannak a keletiek, de a háttérben nagyon erősen van jelen a keletnémet és a magyar állambiztonság is, tehát folyamatos megfigyelések zajlanak.

Vagyis miközben tömegek pancsolnak a tóban, a háttérben figyel a rendőrállam?
A felszínen van egy boldognak tűnő balatoni világ, de a háttérben nagyon sötét erők dolgoznak. Erre jön még rá az, hogy a Kádár-korszakban a hatalom egyértelműen hasznot akar húzni a térségből. Ebből lesznek olyan történetek, hogy a Balatonnál már nem lehet balatoni halat fogyasztani. Behozzák az argentin hekket, ami a mai napig a balatoni büfék alapszolgáltatása, és nagyon sokan azt gondolják, hogy ez egy balatoni hal. De nem az. Mindez jól szimbolizálja az egész szocialista Balaton-politikát, hogy a finom balatoni fogast eladják nyugatra, közben a magyaroknak meg jó lesz az argentin hekk. Elképesztő bevételei voltak a magyar államnak a nyolcvanas években a Balatonból, de mégis oda jutott a kilencvenesekre, hogy kizsigerelt területté vált.

Aki elolvassa ezt a könyvet, lehet, hogy máshogy fog tekinteni a Balatonra?
Elképzelhető, hogy az olvasó majd reflektál olyan kérdésekre: ma mit várunk a Balatontól? Miért nem értünk bizonyos folyamatokat a Balatonnál? Miért akarjuk egyszerre a balatoni retrót és a modern fürdőtelepülési képet, illetve, hogy megmaradjanak a 19. századi balatoni hagyományok is.

Miről szól a harmadik könyv?
Olyan történelmi mélyfúrások, személyek vagy mozzanatok jelennek meg, amiket egyáltalán nem ismerünk a Balaton történelméből. Például elveszett vagy kevésbé ismert balatoni színművek, operák. A két háború közötti időszak hangsúlyos a kötetben, mert akkor van egy nagyon erős Balaton-politika. Trianon után felértékelődik a Balaton minden szempontból. Klebelsberg Kunó szerepe kitörölhetetlen a Balaton fejlesztésében is. Felbukkannak olyan történelmi szereplők, akik 1945 után a Balatonnál sajátos életet éltek. Ilyen például az első divattervező nő, Tüdős Klára, aki a két háború között a magyar elit tagja, majd az ötvenes években kitelepítik. Kevésbé ismert tény, hogy Balatonlellén lesz házmester, és viszonylag hosszú időt tölt itt.

A történelmi szereplőkön kívül miről szerezhet még tudomást az olvasó?
Olyan fejezetek is feltárulnak, amelyeket nem gondolunk hangsúlyosnak a Balaton kapcsán, pedig azok. Például 1945 után hogyan alakul a balatoni szőlészetek sorsa, hogyan államosítják a nagy magánbirtokokat, mi lesz a szakemberekkel. Hogyan alakul a balatoni gasztronómia, ami a két háború közötti időszakban csúcsgasztronómia helyi alapanyagokból, balatoni halakból, szezonális termékekből. Ez 1945 után nagyon változik. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum néhány korabeli étlapján végig lehet követni azt a folyamatot, ami utoléri a vidéket az 1970-80-as években. Akkor már csak négy-öt alapétel közül lehet választani, és ezek a mai napig a legtöbb büfében megmaradtak.

Mennyi időbe telik egy ilyet könyvet megírni?
Ezek részben viszonylag rövid, másfél-két oldalas írások, de van olyan is, ami három-négy hónap kutatómunkát igényelt. Egy-egy sorért ki kell kérni egy levéltári forrást, vissza kell ellenőrizni könyvészeti adatokból, kéziratokból. Ehhez el kell menni közgyűjteményekbe, mert sok, az interneten fellelhető, Balatonnal kapcsolatos cikkben akadnak komoly tévedések.

A kutatómunka elején már megvolt a struktúra, hogy melyik kötet miről fog szólni?
Nem. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mivel én fanatikus balatoni értékmentő vagyok, mindent elolvasok, ami a Balatonhoz kapcsolódik, nem kell annak történelemnek lennie. Vagy olyan olvasómmal találkozom, aki elmeséli a családja történetét, azt nagyon szeretem. Ha van egy balatoni szál, akkor elindulok azon. Szerepelnek spontán témák, és vannak előre eltervezettek is, amik már régóta foglalkoztatnak. Így jön össze az anyag.

Ha jól értem, az olvasók visszajelzéseiből is ihletet merített?
Igen, sok olyan írásom van, amelynek indulópontja az, hogy valaki a Facebookon jelzi: van nála egy levél vagy egy kép. Abból majd elindul valami érdekes közös munka. Néha előfordul, hogy nem jutunk semmire, de például a harmadik kötetben is több ilyen családtörténet szerepel, ahol szépen kirajzolódik a teljes tabló. Általában bizalommal fordulnak hozzám, de van olyan, aki nem adja ki a kezéből az emlékeit, csak megnézhetem azokat. Megesett már, hogy megírtam a történetet, és amikor elolvasta az adott személy, hirtelen sokkot kapott, mert először értette meg a dolgok teljes hátterét, és akkor érezte, nem biztos, hogy ezt így a nyilvánosság elé akarta hozni.

(Az interjú folytatása megtalálható ide kattintva.)