Gdynia, a Balti-tenger fehér városa

Szinte egész Gdynia az art deco és a modernizmus stílusában épült: kerek ablakok, hullámzó erkélyek, hajóra emlékeztető homlokzatok sorakoznak egymás mellett.

Trójmiasto – Gdańsk, Sopot és Gdynia – a lengyel tengerpart nyáron és azon kívül is a legélhetőbb, a skandinávok körében pedig az egyik legfelkapottabb régió. A három várost összekötő modern SKM gyorsvasút főszezonban tízpercenként indul, és percek alatt ér egyik városból a másikba.

Gdynia a 20. század elején szinte a semmiből nőtt ki, és különleges, hajóformájú, hófehér épületeinek köszönhetően vált híressé. Szinte egész Gdynia az art deco és a modernizmus stílusában épült: kerek ablakok, hullámzó erkélyek, hajóra emlékeztető homlokzatok sorakoznak egymás mellett – mintha a tenger formái és ritmusa öltene alakot mindenütt a városban.

Azonban mégsem egy hivalkodó, sznob településről van szó: Gdynia harmonikus és elegáns. Az épületek errefelé a mindennapokat szolgálják: az egyik lakóház, a másik kávézó, a sarkon mindenütt van egy kisbolt, és szinte minden utcában találni halas bisztrót vagy egy hangulatos kifőzdét. Még a város színháza is ebben a stílusban épült: kerek ablakok, hajóforma épület és tágas terasz, ahová az előadás szünetében kiülhetnek a nézők egy italra vagy beszélgetni. Gdyniában a dizájn nem dísz – hanem maga az életstílus.

Minden szeptemberben a hófehér város mélykék-olajzöld tengerpartja mellett világít egy fénykavalkád: a Polish Film Festival (Gdynia) izgalmas vibrálása. A fesztivál 1974-ben eredetileg Gdańskban indult, onnan költöztették át a filmes rendezvényt Gdyniába. Ez számít a lengyel mozi legnagyobb ünnepének: itt zajlanak a premierfilmek, debütálások, nemzetközi díjakat osztogatnak – és persze mindenütt piros szőnyeg, hazai és külföldi sztárok várják az odaérkező turistát. A városi színház – a Danuta Baduszkowa Musical Theatre – a fesztivál központja, ahol a „Golden Lions” (Arany Oroszlánok) díjakat osztják ki az év legjobb alkotásainak, a díjkiosztó a fesztivál legnagyobb ünnepe.

Ebben az évben különben a filmünnep igazi mentőövnek számított a helyi szállodások és kisebb szálláshelyek körében, ugyanis 2025 nyara a Balti-tengernél ugyancsak szeszélyesre sikeredett: még helyi mércével mérve is túl hűvös és csapadékos volt, a tenger vize pedig alig melegedett 15 °C fölé. Emiatt érezhetően csökkent a skandináv országokból érkező vendégek száma – azoké, akik rendszerint napfürdőzni és úszni jönnek nyaranta a lengyel tengerparthoz. Ilyen zord, szeles időben viszont, ahogy ők mondják, „otthon is jut elég”, így nem sokan érezték annak szükségét, hogy komppal átkeljenek a tenger túloldalára.

Na de jövőre már nyilván minden másképp lesz, sokkal többen látogatnak majd a városba, hiszen Gdynia akkor ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A város apraja-nagyja már most lázasan készül a centenáriumra: egész éves programsorozattal, különleges eseményekkel és megemlékezésekkel várják a látogatókat. A város központjába szinte belesimul Lengyelország egyik legforgalmasabb tengeri kikötője. Itt nem ritka, hogy egy Titanic méretű óceánjáró vagy egy felhőkarcolónyi konténerhajó úszik be méltóságteljesen a város szívéig – ezen a helyiek meg sem lepődnek, hiszen itt ez a mindennapok része.

A kikötő legnépszerűbb turistalátványossága a múzeumhajók mólója, ahol két legendás hajó ringatózik egymás mögött. Az első az ORP Błyskawica, a világ legrégebbi, vízen úszó hadirombolója, amely még a második világháborúban szolgált. A felújított hadihajón ma interaktív kiállítás várja a látogatókat, ahol érzékekre hatóan mutatják be a tengerész élet és a háborús mindennapok világát.

Közvetlenül mögötte horgonyzik a Dar Pomorza, azaz „Pomeránia ajándéka”, amely egy igazi legenda. A hófehér, háromárbocos vitorlás több mint száz éve járta folyamatosan a világ tengereit – a Horn-foknál is többször megfordult, ahogy az Északi- és a Déli-sarknál – és egykor a lengyel tengerészeti akadémia gyakorlóhajója volt, mielőtt végleg kikötött volna Gdynia partjainál. A háromárbocos vitorlás mára a város egyik jelképévé vált: jellegzetes megjelenése szinte minden gdyniai városképen feltűnik. Belül pedig igazi időutazás várja a látogatót – megidézve azt a kemény világot, amikor a tengerészek hónapokig hajóztak távoli vizeken.

A fedélzeten fotók és relikviák mesélnek a legénység életéről, akik nemcsak egymással, hanem egzotikus „útitársakkal” is osztoztak a szűk helyen: barnamedvék, erszényes medvék, majmok, papagájok, sőt még kígyók is megfordultak a hajón, ajándékként vagy kabalaként a világ különböző kikötőiből. A kapitány elegáns kajütje igazi ellentétben áll a matrózok szűk fekhelyeivel: a legénység (a tisztek persze nem) a hajó gyomrában, kötelek, horgonyok és ládák között függőágyakban aludt. A hajó konyháján pedig ma is látható, hogyan készültek az ételnek nevezett fogások a hosszú utazások idején – mindenféle higiéniai előírások nélkül, erős improvizációval. Hogy nemegyszer a legénység jelentős részénél gyomorrontás lett a vége egy-egy étkezésnek, azon akkoriban senki sem lepődött meg.

A hajóról a pallón át a mólóra érve, még a kikötő területén azonnal feltűnnek a kis árusító bódék, ahol egyforma árért, „amazon-zsákbamacska” várja a gyanútlan vásárlót: veszel egy csomagot, fogalmad sincs, mi van benne – csak a csomag kibontása után derül majd ki. Mintha a világba szétszóródott holmik, köddé vált csomagok pottyantak volna a szállító konténerekből egyenesen ide, a gdyniai kikötőbe.

Szintén a kikötő része, a víztől mindössze néhány perces sétára található Emigránsok Múzeuma (Muzeum Emigracji). Az egykori tengeri pályaudvar épületében berendezett múzeumban a kiállítási tárgyak azt mutatják be, hogyan indultak el innen ezrek az ismeretlenbe – Amerikába, Kanadába vagy Ausztráliába –, az új élet reményében. A kiállítás személyes történeteken, leveleken és archív felvételeken keresztül idézi fel a lengyel emigráció múltját, a családok elszakadásának fájdalmát, a hosszú utazások könyörtelen körülményeit és a nem csituló honvágy fájdalmas emberi érzését – írta a turizmusonline.hu.