Érintetlen természet és hagyományok szigete: Brač

Brač nagy. Tényleg nagy. Horvátország harmadik legnagyobb szigete igazi városokkal és olyan emberekkel, akik egész évben ott élnek.

A szigeten nem csak turisták és nekik dedikált éttermek vannak, hiszen körülbelül 14 ezer lakos él a különböző méretű településeken. Nem azért költöztek oda, hogy panziókat üzemeltessenek – sok család generációk óta ott él. Ismerik a sziget történeteit, nem csak a turisztikai tényeket. A helyi mészkövet több mint 2000 éve bányásszák. A washingtoni Fehér Ház egyes részeit építették belőle. A spliti Diocletianus-palota. Amikor a helyiek ezt mondják, nem dicsekszenek – csak tényeket közölnek a munkahelyükről.

A 778 méteres Vidova Gora a horvát szigetvilág legmagasabb csúcsa, az ember mégis hajlamos azt hinni, hogy egy könnyű reggeli sétával letudhatja a megmászását. Ehhez képest majdnem négy órás túra, amely Bol közelében kezdődik, az ösvény pedig évszázadokkal ezelőtt élt gazdák által épített régi kőfalak között kanyarog. A fentről elénk nyíló kilátás megéri a mászást, és nem csak az egész szigetet tekinthetjük át, hiszen tiszta időben Olaszországot is megpillanthatjuk a víz túloldalán.

A Zlatni Rat arany háromszöge minden horvát útikalauzban szerepel, de kevés árulja el róla, hogy mozog: áprilisban délkeletre néz, szeptemberre elvándorol északkelet felé. A helyiek persze csak megvonják a vállukat: „Azt teszi, amit akar.” Pucisca ad otthont az 1909-ben alapított kőfaragó-iskolának, ahol a mai napig tanítják a hagyományos kőfaragás mesterségére. Supetar az, ahová a legtöbb ember komppal megérkezik Splitből. A legtöbben azonnal el is indulnak, a híres strand vagy a túraútvonalak felé tartva. Nem tudják, mit vesztenek: a kikötő környéke életre kel esténként, amikor a halászhajók visszatérnek. A hal, amit este megeszünk, reggel még úszott.

Bračon 1500 éve termesztenek olajbogyót. A szigeten körülbelül 100 ezer olajfa található, amelyek évente nagyjából 200 ezer liter olajat termelnek. És nagy részét még mindig hagyományos módszerekkel préselik. A mészkő talajnak és a bogyókat természetes módon szárító szélnek köszönhetően azonnal érezhető a különbség a házi és a bolti olívaolaj között. És pillanatok alatt megérthetjük, miért megszállottjai az emberek az élelmiszerek minőségének.

Amikor 1800-as évek végén a filoxéra elpusztította a szőlőültetvényeket Brač boripara majdnem megszűnt. Az utóbbi évtizedekben azonban újra fellendült, a helyi borászok a sziklás talajban jól termő szőlőre összpontosítanak. A Plavac Malit természetes barlangokban érlelik, és valahogy érezni lehet benne a követ.

Blaca valószínűleg a legfurcsább dolog Brač szigetén. Egy sziklafalba épített kolostor, 300 méterrel a tengerszint felett. 1551 és 1963 között szerzetesek éltek ott. A legközelebbi útról 45 perces túrával lehet odajutni. Az utolsó szerzetes, Nikola Milicevic atya csillagász volt. Az obszervatóriuma még mindig ott áll, benne 19. századi műszerekkel, amelyeket kutatásaihoz használt.

A sziget megtanít lassítani. A helyiekkel folytatott beszélgetések fokozatosan alakulnak ki. A túraútvonalak tiszteletben tartják a terepet. A legjobb felfedezéseket azok teszik, akik hajlandók a nyilvánvaló látnivalókon túli dolgokat is felfedezni.

(forrás: total-croatia-news.com, fotók: global-voyager.com, illyriangems.com, bolcroatia.com, akqa.com, yachtscroatia.com)