Egyre nagyobb bajban a Kaszpi-tenger 

A világ legnagyobb beltengere, a Kaszpi-tenger szintje évente akár 30 centiméterrel is csökken, és már a történelmi minimum alá süllyedt.

A gyorsan apadó víz, amely egyes helyeken több mint 50 kilométernyit húzódott vissza, a Kaszpi-tenger északi partját kopár, száraz homokmezőkké változtatja. A korábbi vizes élőhelyek sivataggá válnak, a kikötők kiszáradnak, az olajcégek pedig egyre hosszabb csatornákat ásnak, hogy elérjék a tengeri létesítményeiket.

A klímaváltozás okozza ezt a drámai apadást a világ legnagyobb beltengerében. Az Európa és Közép-Ázsia határán fekvő Kaszpi-tengert Azerbajdzsán, Irán, Kazahsztán, Oroszország és Türkmenisztán veszi körül, és mintegy 15 millió ember megélhetését biztosítja.

A Kaszpi-tenger a halászat, a hajózás, valamint az olaj- és gáztermelés központja, a geopolitikai jelentősége pedig egyre növekszik, mivel itt találkoznak a nagyhatalmak érdekszférái. Csakhogy a tenger sekélyedésével ezen országok kormányai komoly kihívással szembesülnek: meg kell őrizniük az iparágaikat és a megélhetésüket, miközben védeniük kell az azokat fenntartó egyedülálló ökoszisztémákat.

A 2000-es években a tenger északkeleti sarka nádasok, iszapos síkságok és sekély csatornák mozaikja volt, amely tele volt élettel, és élőhelyet biztosított az ívó halaknak, a vándorló madaraknak és a tavasszal ott gyülekező több tízezer fókának.

Ma ezek a helyek szárazfölddé váltak, a tenger visszahúzódásával sivataggá alakulnak, és ugyanez történik a körülötte lévő más vizes élőhelyekkel is. Ezzel párhuzamosan a víz visszahúzódik a városokból, a kikötőkből, a korábbi tengeri infrastruktúra az újonnan kiszáradt földön marad, így nem csoda, hogy az itt élők félni kezdtek a jövőtől.

A Kaszpi-tenger szintje mindig is ingadozott, de a legutóbbi változás mértéke példa nélküli. A 21. század eleje óta a vízszint évente körülbelül 6 cm-rel, 2020 óta pedig évente akár 30-cal is csökkent. Idén júliusban orosz tudósok bejelentették, hogy a tenger szintje a műszeres mérések korszakában rögzített korábbi minimumszint alá süllyedt.

A 20. században a változások a természeti tényezők és az emberek által a mezőgazdaság és az ipar számára elterelt víz kombinációjának következményei voltak, de ma már a klímaváltozás a csökkenés fő oka. Elképzelhetetlennek tűnhet, hogy egy olyan nagy víztest, mint a Kaszpi-tenger veszélybe kerülhet, csakhogy a melegebb éghajlat miatt a folyókból és az esőzésekből a tengerbe jutó víz mennyisége csökken, és ma már a tenger felszínéről történő fokozott párolgás mennyisége túllépi azt.

Még ha a klímaváltozás nem is haladja meg a párizsi megállapodás 2 °C-os célértékét, a vízszint a 2010-eshez képest akkor is várhatóan akár 10 méterrel csökkenhet. A jelenlegi globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás mellett az apadás elérheti a 18 métert, ami körülbelül annyi, mint egy hatemeletes épület.

Mivel a Kaszpi-tenger északi területe sekély – a nagy része csak körülbelül 5 méter mély –, a vízszint kismértékű csökkenése is hatalmas veszteséget jelent. Egy friss kutatás azt mutatja, hogy egy optimista becslés szerinti tízméteres apadás is 112 ezer négyzetkilométernyi tengerfeneket fedne fel – ez pedig egy Izlandnál is nagyobb terület.

Az ökológiai következmények drámaiak lennének, mivel a Kaszpi-tengerre jellemző ökoszisztéma-típusok közül négy teljesen eltűnne. A veszélyeztetett kaszpi fóka a jelenlegi szaporodási élőhelyének akár 81 százalékát is elveszítheti, a Kaszpi-tengeri tokhalnak pedig megszűnne az ívási területe – írta a makronom.eu.