Hogyan került a „Csodák hajója” egy körforgalom közepére?

Hogyan alakították át, hogyan süllyedt el, és miért állították ki egy olaszországi körforgalom közepén? Az Elettra története.

A „tengeri laboratóriumként” emlegetett, 67 méteres gőzmeghajtású Elettra a rádióadás fejlődésének néhány fontos fejlesztésénél volt jelen.

Amikor a Titanic 1912-ben elsüllyedt, a hajó kapitánya rádión keresztül vészjelzést küldött. Köztudott, hogy csak egy hajó válaszolt; de ez a hajó 706 életet mentett meg. Ennek a 706 embernek a túlélését „egy ember, Mr. Marconi és csodálatos találmánya biztosította” – vallotta akkoriban a brit főpostamester. Ez a találmány a rádió volt, a feltaláló pedig Guglielmo Marconi, akit a rádiózás úttörőjeként tartunk számon. Az 1874-ben Bolognában született olasz feltaláló 1895-ben ért el áttörést a vezeték nélküli távírórendszerek területén. Az ezt követő években számtalan kísérletet végzett azzal a céllal, hogy a rádiót egyszerű, hatékony és életmentő kommunikációs móddá alakítsa.

Fejlesztéseinek közös pontja volt a Elettra nevű szuperjachtja, amiről azt állítani, hogy Marconi szerette, még enyhe kifejezés: „Elettra nélkül lehetetlen lett volna elvégezni a kísérleteimet, folytatni a kutatásaimat. A tengeren úszó laboratóriumommal – amely egyedülálló a világon – megvalósíthattam az álmaimat. Ez a jacht nemcsak függetlenné tett, hanem megszabadított a mások jelentette zavaró tényezőktől és a folytonos kíváncsiskodástól is.” Nem csoda, hogy a jacht kiérdemelte a „La nave dei miracoli”, azaz a „Csodák hajója” címet.

Elettra 1904-ben született az edinburghi székhelyű Ramage and Ferguson Ltd. hajógyárban egy osztrák nemes gyermekeként. Rovenskának keresztelték, egy horvátországi régió után, amelyet tulajdonosa rettenetesen szeretett. Néhányszor gazdát cserélt, de a háború kitörésekor, 1914-ben a haditengerészet lefoglalta. Amikor béke honolt Európában, és már nem szolgált katonai célokat, árverésre került. Ekkor vette meg Guglielmo Marconi körülbelül 21 ezer fontért (mai pénzben körülbelül 3 millió fontért).

Marconinak nagyra törő tervei voltak a jachttal, és nem vesztegette az időt, azonnal nekiállt megvalósítani azokat. Egyenesen a La Speziában található Baglietto gyárba vitette, ahol meghosszabbíttatta az árbócokat, hogy különféle vezeték nélküli antennákat szereljen fel rájuk, és a hajó elrendezését úgy alakíttatta át, hogy saját kabinja közvetlenül a laboratóriumhoz csatlakozzon. Kísérletei szórakoztatási és kutatási célokat egyaránt szolgáltak.

1920-ban, egy langymeleg kora tavaszi estén a vendégek a szalonban táncoltak egy élőzenei előadásra, amelyet körülbelül 400 mérföldről, a londoni Savoy Hotelből közvetítettek nekik. Később egy híres szoprán hangja jutott el a jachtra 2000 mérföldről. 1922-ben New York partjainál hajózva bonyolították le az első néma diszkót, a vendégek foxtrottot táncoltak a fedélzeten, miközben személyes kézi rádiókhoz csatlakoztak.

Marconi kísérleteinek többsége tudományos volt. 1924-ben kétirányú kommunikációt hozott létre a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán között, majd később megismételte ugyanezt a Közel-Kelettel és Ausztráliával. Ezután következett az iránymeghatározás, Marconi egy, a jachtjához erősített drótdarabbal 100 mérföldről fogadott jeleket.

Később még egy fényjátékot is sikerült bekapcsolnia Sydney-ben, rádióval – Genovából. Munkássága országos hírnevet szerzett neki, a pápa nemesi címmel jutalmazta, és az egyik öböl, ahol kísérleteit végezte, az ő nevét kapta meg. Marconi annyira beleszeretett a jachtjába, hogy második házasságából származó lányát is róla nevezte el.

Elettra számos világkörüli utat tett meg, kísérleteket végezve Bejrútban, az Egyesült Államokban és a Zöld-foki-szigeteken. Számos magas rangú vendége volt, a tiszteletreméltó királyi családtagoktól és nagyra becsült költőktől kezdve a kevésbé jóhírű személyiségekig, mint például az olasz diktátor, Benito Mussolini. A változatos vendéglista nem meglepő azok számára, akik legalább nagyjából ismerik Marconi történetét: 1923-ban csatlakozott a Nemzeti Fasiszta Párthoz, és néhány évvel később maga Mussolini nevezte ki az Olasz Királyi Akadémia elnökévé. 53 éves korában feleségül vett egy nála 26 évvel fiatalabb nőt, akitől a már említett Elettra született. Ismeretlen okokból Marconi első házasságából származó három gyermekére semmit sem hagyott, teljes vagyona második felesége és egyetlen közös gyermekükre szállt.

Marconi 1937-ben, 63 éves korában hunyt el, Rómában. Az Elettra jachtot eredetileg az olasz kommunikációs minisztérium szerezte meg, a háború kitörésekor Rómából Triesztbe került, és a németek rekvirálták. Ekkor laboratóriumból halálos géppé alakult át, öt vaskos géppuskával szerelték fel, és 1943-ban állították szolgálatba. 1944 januárjának végén érkezett meg a mai horvát vizekre, hogy járőrözzön a part mentén. Másnap reggel vadászbombázók észlelték, és megtámadták. Ahogy a sekély vízben a hajó kezdett dőlni, a kapitány úgy döntött, hogy a legjobb megoldás az, ha zátonyra futtatja, mielőtt elsüllyed.

A roncs az akkori Jugoszlávia tulajdonába került, de kiemelni csak 1962-ben sikerült, viszont akkor egyből Triesztbe szállították, restaurálásra. Sajnos azonban a munkálatok megakadtak, a rozsdás hajótest öt évig állt az öbölben, mielőtt végül tényleg megmentették. Mivel a restaurálás már lehetetlen volt, úgy döntöttek, hogy feldarabolják, és alkatrészeit szétszórják Olaszország különböző pontjaira.

A legnagyobb, egyben maradt darab az orr, amely jelenleg egy körforgalom közepén található a trieszti tudományos parkban. Vannak, akik szerint szomorú, hogy egy olyan jacht, amely a kommunikációs technológia fejlődésének egyik fontos helyszíne volt, így végezte be. Mások számára azonban ez Olaszország tudományhoz való hozzájárulásának egyik legfontosabb szimbóluma – és a gazdag tengerészeti örökségé, amely ezt lehetővé tette.

(fotók és forrás: boatinternational.com)