Így tűnnek el az ország vizei

Magyarország vizes élőhelyeinek mára több mint a 90 százaléka eltűnt. Hogy hogyan száradt ki az ország, különösen az Alföld, és milyen lehetőségek lennének a helyreállításra, arról mesél egy új rövidfilm, amit a vizes élőhelyek világnapja alkalmából mutattak be.

Az Eltékozolt vizeink című film rendezője Szendőfi Balázs, akinek a nevéhez számos látványos természetfilm fűződik. A gyönyörű képek ezúttal sem hiányoznak, de a film fontos információkra és összefüggésekre is rávilágít a témával kapcsolatban, és szeretné felhívni a figyelmet a természetközeli megoldásokon alapuló, fenntartható vízgazdálkodás fontosságára.

Az alkotás a WWF Magyarország szakmai vezetésével készült, akik a Life Logos 4 Waters projekt keretében már évek óta azon dolgoznak partnereikkel, hogy felhívják a figyelmet a hazánkat sújtó vízgazdálkodási problémákra, és konkrét megoldási lehetőségeket is bemutatnak. A vizes élőhelyek a föld legsérülékenyebb, legveszélyeztetettebb élőhelyei közé tartoznak, és azon túl, hogy számos faj számára kulcsfontosságú élőhelyet jelentenek, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, a vízmegtartásban is nagy szerepet játszanak.

A film archív felvételek segítségével mutatja be, hogyan jutott el egy vizekben egykor gazdag ország a jelenlegi elkeserítő állapotig. Szemléletes példákon keresztül látjuk, hogyan lett a mocsarakból, lápokból, szikes tavakból csatornákkal átszőtt legelő és szántóföld.

Magyarországon jelenleg 46 ezer kilométernyi belvízelvezető csatorna található, amelyek együtt hosszabbak, mint az Egyenlítő. Ezeket azért hozták létre, hogy a vizet minél gyorsabban elvezessék egy adott területről a szántóföldi gazdálkodás érdekében. A csatornák tehát kulcsszereplői a szárazodásnak, egyúttal a megoldási lehetőségeknek is fontos eszközei lehetnének.

A csatornák megfelelő helyen történő elzárásával, a vizek kormányzásával ugyanis újra létre lehet hozni vizes élőhelyeket, csak az egyre nagyobb vízhiány idején a víz elvezetése helyett most a víz visszatartására kellene azokat használni.

Vízhiány tekintetében az ország legsúlyosabb helyzetben levő része a Duna–Tisza-közén fekvő Homokhátság, ami az ENSZ besorolása szerint hivatalosan is félsivatagos országrész. A film megmutatja a Fülöpháza határában található a Kondor-tavat, pontosabban annak hűlt helyét, amely szemléletes példája a Homokhátság jelenkori történetének. Hogy egykor itt volt a tó, arra ma már csak egy halászkunyhó emlékeztet, amit hajdan sokszor csak csónakkal lehetett megközelíteni. Ma közel s távol nincs víz, a kunyhó magányosan áll a puszta közepén.

A Homokhátság keleti lábánál fekvő Törtel határában már megindult a változás, köszönhetően a természetvédelmi és a vízügyi szakembereknek, valamint a helyi gazdák együttműködésének, akik közösen tervezték meg egy belvízelvezető csatorna elzárását és a víz megtartását a területen. A filmben feltűnnek azok a civilek is, a Vízőrzők, akik önkéntes munkában végeznek hasonló tevékenységet – írta a turistamagazin.hu.