Így buliztak a szüleink a Balatonnál

A sajátos balatoni világban, ahol Kelet és Nyugat találkozott, a rendszer főként a valutával érkező külföldiek számára bizonyos engedményeket tett. Így az 1960-as évek végétől általában a nagy tavi hotelek szomszédságában sorra nyíltak a szórakozóhelyek, bárok, diszkók.

Élenjárónak számított Siófok, ahol ebben az időszakban már megnyitotta kapuit a Matróz étterem, a Hableány, az Orion bár. De Siófokon nyílt éjszakai mulató, azaz sztriptíz bár is, a leghíresebb a Hotel Európa szomszédságában található Éden bár lett, amely 1966-tól várta a látogatókat. Hasonlóképp kedvelték a látogatók a siófoki hajóállomáson található Pipacs bárt is. Szükség volt ezekre a szórakozóhelyekre, hiszen ebben az időszakban még Reza Pahlavi sah és felesége vagy Elizabeth Taylor is megfordult a siófoki szállodasoron. Egy korabeli híradás szerint: „Pipacs bár, Éden bár, Borharapó, Matróz, Keringő és még sok-sok rangos mulató között lehet válogatni. Rengeteg a szórakozóhely, valamennyibe jut vendég is. Nem is kevés, fél tízkor a siófoki Pipacs bár előtt már hosszú tömött sor várja a bebocsájtást. Türelmesek, akár félórát is várnak, csakhogy a szerencsések közé jussanak, akik az éjszakát itt tölthetik. A Borharapó megtelt. A Balaton-cukrászdában már egy széken ketten is ülnek. Vannak, akiknek éppen így jó…” Időközben sorra nyíltak a déli parti szórakozóhelyek: Szántódon a Paprika, Bogláron a Keringő Bár, később Fonyódon a híres Gyöngyhalász. A szórakozóhelyeket egy állami tröszt, a Pannónia Vendéglátóipari Vállalat üzemeltette.

A korabeli propaganda megtévesztőnek tűnhet, mintha elítélné a szórakozást a tónál, holott a vezető politikusoknak éppen a bevétel növelése volt a célja a szórakozóhelyek létesítésével. Ezen elv mentén kezdték meg a további építkezéseket. Sajátos balatoni építménynek számítottak az ún. Delta éttermek – háromszögalakú kupolájuk miatt kapták ezt az elnevezést –, melyből három is volt a tó partán: 1968-ban Siófokon, 1969-ben Fonyódon és Balatonmáriafürdőn létesültek Delták. Belül étterem, bár és night club foglalt helyet. A Delták különlegessége abban állt, hogy egész éves nyitvatartással üzemeltek, míg az éjszakai bárok szezonálisak voltak (21 órakor nyitottak és hajnal 4-ig üzemeltek), de a szilveszteri időszakban azokat is kinyitották.

A szórakozóhelyeken kívül neves vendéglátóhelyek és éttermek működtek a tó körül. Az utasellátókon és balatoni büféken kívül a turisták szívesen tértek be a badacsonyi Poharozóba vagy a Tátikába és a Hableányba. A korban modernnek számító épületek a Balaton nevezetességeivé váltak, ilyen volt a szepezdi Sellő vendéglő vagy az almádi Pannónia étterem. Nehezen lehetett asztalt kapni a szárszói Véndiófában és a lellei Becsali csárdában úgyszintén. A két háború közti időszakban virágzott a balatoni vendéglátás, változatos ételeket szolgáltak fel, elsősorban helyi alapanyagokból.

A Kádár-korszakban a kínálat leszűkült a magyaros ételekre, idővel a balatoni halakat a hekk váltotta fel. A korszakban az Argentínából származó és onnan behozott halfajtát több helyen is balatoni hekk-ként hirdették. A hekk behozatalára a nagymennyiségű magyar halexport miatt volt ekkora szükséges. Így vált a „balatoni hekk” a sör és a lángos mellett a tavi büfék legfőbb kínálatává.

A cikk folytatása megtalálható ide kattintva.

címlapkép: Fortepan / Bojár Sándor