Sportpszichológust akarok!

Félreértés ne essék, nem bolondultam meg, csak nézem a sporthíreket, és kibuggyant belőlem az üzenet, amely már a nyári olimpia alatt is érlelődött bennem. Értem én a stadionokat, meg a foci jelentőségét, nem is kötekedni akarok, de kérem szépen, foglalkozzunk egy kicsit a sportolók fejében zajló dolgokkal is.

Elcsépelt és sokat forgatott mondat, „a fejben dől el” – és menyire igaz is ez a megállapítás. Legutóbb a Svájc elleni focimeccsen éreztem úgy, hogy fiaink nincsenek rendesen összepakolva, pedig itthon játszottak, jó hangulatban, fantasztikus környezetben. Két kapott gól után egyenlítettek, de a harmadik már sok volt. És ha közben sem volt teljes a harmónia a pályán.

A vízilabda-válogatott a nyáron okozott fejfájást a szurkolóknak, többen gondoljuk úgy, hogy nem ez a hazai férfi vízilabda helye, mint amit Rióban láthattunk tőlük. De nem kell messze mennünk, a saját sportágunk környékén is találunk feldolgozandó eseteket. Berecz Zsombor a harmadik olimpiáján vitorlázott, ám életében először pontszerző, sőt dobogóra is esélyes helyen. A saját bevallása szerint a lehetőség súlya feldolgozhatatlan terhet rakott rá, aminek sajnos meg is lett a következménye. Fantasztikus dolog, hogy Érdi Mári, a Vadnai testvérek éppen úgy a világ élvonalában hajóznak, mint Zsombi. De a költségvetésük sokszor csak a technikai minimum biztosítására elég. És akkor még nem beszéltünk a dietetikusról, a sportpszichológusról.

Hányszor hallottuk a kérdést, hogy miért sújt minket „az átok”, ami mindig éppen a legnagyobb tét előtt buktatja el hazánk sportolóit. Hosszú Katinka és sokan mások megmutatták, leírták, bebizonyították, hogy a „magyar átok” nem létezik! Létezik viszont szakszerű mentális felkészülés, mentális tréning, önbizalom és pozitív gondolkodás. Dr. Lénárt Ágota és öt másik társszerző mutatta be 2012-ben a Fejben dől el – Sportpszichológia mindenkinek című könyvét. Ez a hiánypótló alkotás az alkalmazott sportpszichológia területeit mutatja be az olvasóknak. Különlegessége, hogy a magas szakmai színvonalhoz közérthető stílus társult. Nem csupán gazdag háttérismeretet, hanem a gyakorlatban is jól alkalmazható eszközöket ad a kezébe a sportvilág minden szereplőjének. A könyvben olimpiai, világ- és Európa-bajnokok, szülők, edzők és fiatal sportolók osztják meg a sportpszichológiával kapcsolatos tapasztalataikat, őszintén vallanak saját küzdelmeikről, kudarcaikról és a sikerhez vezető útról. Vettem a fáradtságot és elolvastam. Jelentem, megérte.

Ezúton is javaslom, hogy aki csak teheti, vegye meg, olvassa el. Vagy bármilyen, más területtel foglalkozó szakirodalmat. Majd aludjon rá párat és gondolja át. Ezt követően kérem a szakvezetőket, sportmenedzsereket, hogy a sportpszichológia területére is tegyenek félre forrást. Nincs annál sokkolóbb érzés sportolónak, edzőnek, rajongónak, mint amikor a célegyenesben nem sikerül bevenni az utolsó kanyar, amikor nem marad erő feltenni a pontot az i-re.
Rozsda