Vízitúrára csábítanak a Dunakanyar szigetei
A Dunakanyarban tucatnyi sziget és zátony található, amelyeken jellemzően máig a természet az úr. Mielőtt evezőt ragadnánk, érdemes egy kis kultúrtörténeti utazással kezdeni a felfedezést.
A Dunán a forrástól a deltáig 912 szigetet tartanak számon, de ez a szám a folyószabályozások előtt jóval magasabb volt, akkoriban csak a magyar szakaszon 600-nál is többről tudtak. Szigetek napjainkban is kialakulnak a Dunán, főként a folyószabályozáshoz kapcsolódó műtárgyak hatására felhalmozódó hordalék miatt, de olykor a Duna közepén is megfigyelhető új szigetek létrejötte.
Természetvédelmi jelentőségük miatt sokuk védettséget élvez. Az élővilág számára zavartalan élőhelyet biztosítanak, a folyót követő ökológiai folyosót, ahol minimális az emberi beavatkozás. A folyami zátonyok fontosak a halak ívásához és a vándormadarak pihenéséhez, míg a szigeti ártéri erdők zöld sávja számos faj számára nyújt menedéket, amelyek életterét a folyótól távolabb nagyrészt már eltüntették.
Folyásirány szerint a Helemba-sziget őrzi a Dunakanyar bejáratát, hiszen a szlovák Burda-hegység mellett már a magyar oldalon is magaslatok közé szorul a folyó. A víz által körbeölelt földdarab csak napjainkban lakatlan, a régészek őskori telepek nyomait és egy árpád kori templom falmaradványait is feltárták itt, de a török kor előtt érseki nyaraló is állt a szigeten. Az akkori enyhe éghajlatra és jóval kiszámíthatóbb dunai vízjárásra enged következtetni, hogy a szigeten az érsek gondosan művelt őszibarackost is telepített. Arról, hogy a csábító gyümölcsökkel igencsak vigyáznia kellett a korabeli vízitúrázónak, már II. András királyi rendelete tanúskodik, amely halálbüntetés terhe mellett tiltotta a baracklopást.
Érdemes felkapaszkodunk a turistaúton a közeli Szamár-hegyre, ahol egy római erőd falaira bukkanhatunk. A Limes-vonalba tartozó tábor a 4. században épült, délnyugati oldalán három, keleti oldalán kettő, kissé kiemelkedő tornya azonosítható. Az ókori emlékek után a kilátópontra is érdemes felmásznunk, majd háromszor megkerülnünk a Hideglelős-keresztet. A szédítő rituálé a néphagyomány szerint gyógyító erejű.
Ha esetleg amúgy is egészségesek lennénk, a panorámáért már mindenképp megérte feljönni, innen a Helembai- mellett a partközeli Törpe-szigetet és a Duna kellős közepén nyújtózó Helembai-zátonyt is jól szemügyre vehetjük. Ez utóbbin mindössze két fűzfa található, klasszikus „lakatlan sziget” hangulatával a kenusok kedvelt táborhelye. Arra ébredni reggel, hogy bármerre nézel, csak a ködbe vesző víz vesz körül: semmivel sem összehasonlítható érzés.
Talán kevésbé romantikus bájjal tekintett a szigetre a Jess nevű uszály legénysége. A hajó beragadt kormányművének és egy elhamarkodott manővernek köszönhetően 2019 telén futott itt zátonyra és az alacsony vízállás miatt közel két hónapot rostokolt a kavicságy fogságában.
A Dunával tovább csorogva az Ipoly torkolata mellett érjük el a Szobi-zátonyt. Könnyen előfordulhat, hogy itt éppen egy fantomsziget felett siklik a hajónk. A hajdani Szúnyog-sziget természetesen nem az Ipolyt keresztező vasúti híd 1944-es amerikai bombázása miatt tűnt el a hullámokban, az ekkor készült légi felvételen még jól látszik a sziget. Pusztulásának oka prózaibb, a kotrásos sóderbányászatban keresendő. Az egykori földdarab a fantom jelzőt annak köszönheti, hogy eltűnése után mintegy 30 évig szerepelt még a Cartographia térképein, talán a kiadó védelmére, hiszen a csak papíron létező objektum segítségével könnyedén ellenőrizhető volt, hogy ki másolja a vállalat térképeit.
Továbbevezve a bal part közelében Zebegénynél újabb szigetet találunk, amely azonban fiatal, épülő sziget, a térképek tanúsága szerint alig több 80-100 évesnél. A sziget képét a folyó mellett a hódok alakítják, komoly pusztítást végezve a part felőli oldal füzesében. A főág felől azonban idős nyárfákban gyönyörködhetünk.
A cikk folytatása elolvasható ide kattintva.
- ha tetszett, ajánld másoknak is!