A Balaton mellől érkezett az Év fagyija

Bergmann Nándor balatonfüredi cukrász készítménye, a tökmagsorbet piros bogyós gyümölcsökkel elnevezésű fagylalt lett az Év fagylaltja, amely a szakmai szervezetek különdíját is megkapta.

A Magyar Cukrász Ipartestület Kecskeméten tartotta az év fagylaltja versenyt, a cukrászoknak a nézők előtt, egy teljesen felszerelt fagylaltlaboratóriumban három professzionális fagyasztógépen kellett elkészíteniük a fagylaltokat. A rendezvényt évek óta nagy figyelem kíséri, a díjazott fagylaltokért akár komoly utazásra is hajlandók a fagyikedvelők.

Meg sem fordult a fejemben, hogy nevezzek a versenyre. Édesanyám, amikor megkóstolta az új tökmagos fagylaltomat, azonnal mondta, hogy el kell indulnom, így végül az utolsó nap leadtam a jelentkezésemet. Első alkalom, hogy indultam ilyen megmérettetésen, elsősorban azért szántam rá magam, hogy lássam, a többi szakember miként dolgozik. Kezdőnek tartom magam a fagylaltkészítésben, van mit még tanulnom. Abban bíztam, hogy elleshetek apró fogásokat, és így is lett.

Meglepő a visszhangja a versenynek, nagyon sokan jönnek be az üzletbe, keresik a díjazott fagylaltot, nem gondoltam volna, hogy ilyen élénk érdeklődés lesz. Sokat kell szerepelnem, nyilatkoznom, kérdezik a receptet – ez teljesen új terep számomra.

Úgy gondolom, hogy jól sikerült a fagylaltom, tej nélkül, vizes alapon gyümölcsökkel egy könnyű, selymes, krémes állagú fagyit készítettem. Ezt általában tejjel, tejporral vagy tejszínnel szokták elérni, ezért igazából meglepetésnek szántam a fagylaltot. Karakteres ízt szerettem volna elérni, de megtartani a fagyi lágyságát. Az a tapasztalatom, ha van a fagyiban valami, amit rágni kell, akkor jobban érződik az íz és izgalmasabb hatást kelt, ezért vannak benne tökmagdarabkák. A tökmag egyébként utólag elgondolva bátor döntés volt, mert óvakodnak tőle az emberek, de a savas hatású piros gyümölcsökkel együtt végül jó összhatást ér el.

Kóstoltam a többi versenyben lévő fagylaltot, nagyon finomak voltak. Végül a zsűri egyöntetűen az én fagyimat tartotta a legjobbnak, azt a visszajelzést kaptam, hogy finom, ami egy nagy dicséret. Azt mondták kerek, harmonikus íze van.

Itthon az a vendég elvárása, hogy egy cukrászdában legyen sütemény, torta, bonbon, fagylalt, kávé, pogácsa, esetleg finom kenyér is. Vannak országok, ahol ez mind külön szakma, Franciaországban például a cukrászat és a fagylaltkészítés teljesen el van választva egymástól. Nekem cukrászként tudnom kell fagylaltot készíteni, hiszen ahogy jön a jó idő, egyre inkább a fagyira terelődik a figyelem a cukrászdákban. Szakmailag nem látok különbséget egy jó sütemény és egy jó fagylalt elkészítésében, mindegyikkel sokat kell dolgozni, kísérletezni, és nagyon kell ismerni az alapanyagokat.

Ha mindenki annyi süteményt és fagylaltot enne, amennyit én, akkor vége lenne a cukrászszakmának. Szeretem őket, de kevéssel beérem. Viszont mindig töröm a fejem valami újdonságon. Jönnek az ötletek, elkezdem azokat finomítani. Most is kísérletezek egy új süteménnyel, szerintem jövőre már kóstolhatják a vendégek. Nem hagyatkozom csak a saját ízlésemre, mindig megkóstoltatom az újdonságot az édesanyámmal, a barátaimmal, a feleségemmel, sőt még a kisfiammal is, adok a véleményükre – írta a balatonfured.hu.