Miért jó a gaffvitorla?
A gaffvitorlázat jellemző része, a csúcsvitorla szerepéről megoszlanak a vélemények: némelyek csak dekoratív játékszernek tartják, míg mások szerint a gyenge szeles vitorlázáshoz, kiváltképp a cirkáláshoz a csúcsvitorla elengedhetetlen.
Közismert tény, hogy gyenge szélben a vízfelület és a felette mozgó levegőréteg súrlódása miatt a vízfelülethez közeli légrétegekben a levegő mozgási energiájának súrlódási vesztesége igen nagy, ennek következtében a szélsebesség a víz felett jóval kisebb, mint a magasabb légrétegekben. Ezért gyenge szélben az alacsony gaffvitorlával nem sokra megyünk, míg a magas, karcsú vitorlázatú hajók a magasban levő légmozgást kihasználva jól vitorláznak. Nincs más hátra, fel kell húznunk a csúcsvitorlát a gaff fölé. Ehhez három kötélre van szükség: a felhúzóra, amely a csúcsvitorla felső sarkától az árbóccsúcsveretbe, vagy az árbóc mellé csatlakoztatott árbócsudár felső végébe szerelt kis csigakeréken, vagy az ott felszerelt kis csigán átfordulva lemegy az árbóc-baum csatlakozóveret alatt az árbócra szerelt három kis kötélbika vagy kötélfogó egyikéhez; a lehúzóra, amely a csúcsvitorla alsó, árbóc melletti sarkát feszíti le a másik kötélbikához; végül pedig a kihúzókötélre (sottra), amely a csúcsvitorla hátsó sarkától indulva átfordul a gaff hátsó végébe szerelt kis csigakeréken, onnan a gaff alatt előrejön az árbóchoz, és a gaffvilla alá függesztett kis csigán átbújva lemegy a harmadik bikára vagy kötélfogóra.
Mindhárom kötél vitorla felőli végére célszerű karabinert vagy gyorsan nyitható seklit erősíteni, hogy a vitorla könnyen és gyorsan fel- és leszerelhető legyen. Amikor a csúcsvitorla nincs fenn, a karabinereket össze kell kapcsolni, le kell húzni a bikák közelébe, majd a köteleket le kell kötni és összetekerve a bikákra kell akasztani.
A csúcsvitorla felhúzását menetben célszerű azon a csapáson végezni, ahol a kötelei a nagyvitorla szél alatti (lee) oldalán vannak, így a felhúzás a nagyvitorla mögötti szélvédett helyen végezhető. Ehhez a karabinereket szétkapcsolva, a köteleket a vitorla megfelelő sarkaiba kell csatlakoztatni, a felhúzóval a vitorlát felhúzni a helyére, az első (árbóc melletti) élét a lehúzóval lefeszíteni, majd a hátsó sarkát a sottal kihúzni a gaff végéhez. Az orrvitorlákhoz hasonlóan, erős szélben a sottot jól megfeszítve laposra húzzuk a vitorlát, gyenge szelekben kissé lazábbra engedve nagyobb „öblöt” engedünk neki.
A lehúzást kényelmi szempontból szintén célszerű olyan csapáson végezni, amikor a csúcsvitorla (és kötélzete) a nagyvászon lee-oldalán van (bár gyakorlatilag akármikor levehető). Ehhez el kell oldani a felhúzót és a sottot, összemarkolni és fékezve engedni kell őket, a lehúzóval pedig le kell húzni a vitorlát. A lehúzó végét sose kössük le a bikáról, mert ha netán elengedjük, a csúcsvitorla már közepes szélben is felrepül az árbóccsúcsra, és ott vízszintesen kilobog, mint egy árbócszalag. Ilyenkor igen komikus látványt nyújt a fedélzeten ugráló, a csapkodó kötélvégekre vadászó legénység.
Akinek nincs árbócsudara, a gaffvitorlázat alacsony árbócára szereljen úgynevezett csonka csúcsvitorlát. Itt a csúcsvitorla első éle teljes egészében, vagy felső felében egy könnyű, vékony rúdra van varrva vagy fűzőzsinórral felfűzve, és a felhúzó ennél a rúdnál fogva húzza fel a csúcsvitorlát, amely így jóval az árbóccsúcs fölé érhet.
Dőmel Vilmos
- ha tetszett, ajánld másoknak is!