Régi idők Balatonja – rajzokon, litográfiákon a tó és környéke

A Balaton felfedezése és a magyar tájképfestészet megszületése, a környezetben, szabad ég alatt történő alkotás kedveltté válása nagyjából egy időben zajló folyamat volt.

A 19. század első felében a Balaton és épített, fejlődő környezete – elsősorban Balatonfüred – rajzokon, litográfiákon jelenik meg. A 19. század második felében a magyar festőművészet kiemelkedő képviselője, a magyar tájképfestészet megteremtője, id. Markó Károly (1793–1860) tanítványai megalkották a Balaton első, meghatározó tájfestményeit. Az 1860-as években a hazai tájképfestészet átalakuláson ment keresztül, újfajta tájképfelfogás alakult ki, melynek legfontosabb jellemzője, hogy az idealizált tájképek helyett megjelent a romantikus tájképfestészeti stílus és elmozdulás volt látható egy ún. atmoszférikus festészet irányában. Ezzel párhuzamosan a balatoni tájképek mellett megjelentek a zsánerképek is, melyek leginkább a helyi lakosokat, állatvilágot, természeti jellegzetessége ábrázolják. A 19. századból kevés, fürdőzőket megörökítő festmények ismeretes, de fürdőház, gőzhajó, vitorlás ábrázolásokkal találkozhatunk.

A 19. század első felében elsősorban a nagy tó festői környezetét örökítették meg az alkotók. Fennmaradtak ebből az időszakból acélmetszetek, litográfiák és vízfestmények egyaránt. Petrich András (1765–1842) az 1820-as években ún. gouache-sorozaton Sümeget, Tátikát, Füredet festette meg, de mindenképp kiemelendő A füredi Balaton-part fürdőházzal című – a Magyar Nemzeti Galéria által őrzött – 1821-ben készítette rajza.

Petrich megörökítette emellett Festetics György Phoenix nevű gályáját is, valamint a füredi kőszínházat és Kisfaludy Sándor alakját. A Balatont övező várromokról egyébként maga Kisfaludy Sándor is alkotott rajzokat, de akadt külhoni művész is, aki a Balatonról festett vízfestményeket. Ilyen volt Ludwig Rohbock (1824–1893), aki az 1856 és 1863 között zajló magyarországi útja alkalmával Hunfalvy János Magyarország és Erdély eredeti képekben című művét illusztrálta. Leghíresebb alkotása a Balatonfüred a Balaton felől című műve később számos balatoni vonatkozású munka illusztrációja lett.
Szerelmey Miklós (1802–1875) litográfus-mérnök Balatoni album (1848) című kötete – Garay János verseivel – folytatta a Petrich által megkezdett realista tájábrázoló hagyományt. Az albumban tíz kőrajz látható, melyen a reformkori Füred világa tükröződik vissza, de láthatjuk Badacsonyt, a várromokat, a tihanyi apátságot és a Kisfaludy gőzöst egyaránt.

Az 1850-es évek elejéről meg kell még említenünk Libay Károly Lajos (1816–1888) metszeteit, melyeket elsősorban Balatonfüredről készített. Művei album formájában láttak napvilágot Kisfaludy-Album, képek Balaton-Füred és a Balatonmellék érdekesebb pontjairól címmel. A nyolc képet magában foglaló albumban megtekinthető Kisfaludy Sándor szobra, a füredi színház képe, a Horváth-ház, az Eszterházy-vendéglő, de a legismertebbé a Balatonfüred általános látképe a tó felől című rajza vált. Hasonlóan népszerűek lettek a későbbiekben Raimann Rudolf litográfus Füredről alkotott kőrajzai. Raimannak egy szuvenírüzlete is volt Füreden és elsősorban az épített környezetet örökítette meg. Kőnyomatain füredi épületeket (Eszterházy-ház, Új-Fürdőház, Kőszínház, Nagy-vendéglő, Savanyúvíz-kút, A kápolna, Horvát-ház, Ó-Fürdőház) ábrázolt, valamint Tihany, Keszthely, Sümeg, Szigliget és Csobánc is feltűnt. A füredi kőnyomatok nagy része Raimann saját munkája, de Szerelmey Miklós és Zombory Gusztáv képeinek az utánnyomásai is megtalálhatók munkáin.

A Balatonról alkotott rajzok, grafikák, litográfiák elsősorban a korabeli ún. vedutafestészet hagyományait követve pontosan rögzítették a táj jellegzetességeit, nevezetességeit. A várromok mellett elsősorban a 19. század első harmadában fejlődésnek induló Balatonfüred látnivalóit rögzítették. Elvétve, de akad festmény a Balaton más vidékéről is. Ilyen Jacob Waltmann (1802–1871) osztrák festő egyik balatoni műve: A fonyódi hegység látképe a Balatonnál Magyarországon című munkája, melyet 1836-ban készített. A litográfiák, rajzok korszakát a század második felében a Markó Károly tanítványok festészete váltotta fel, amely egyben utat nyitott a klasszikus értelemben vett tájképfestészet kialakulásának is – írta a sonline.hu.

címlapkép: Erdélyi Ernő festmények

fotók: kultura.hu, wikimedia.org